A siratóénekkel egy hétig még várhatnak

Mintha minden rendben len ne, Mario Bozsics bosnyák népdalt énekelve lép be a székházba.

„Jókedvű” – állapítjuk meg, mire a fedezet így felel: „Az vagyok, persze, miért ne lennék az?”

Mondjuk azért, mert hónapok óta nem kap fizetést, kontrázhatnánk, ha nem tudnánk, hogy Székesfehérváron ez nem újdonság. Ígéretekből bezzeg nincs hiány, de e helyütt nem a tehetségekre gondolunk, hanem a számítások szerint eddig hatvanhétszer elhangzott „meglátjátok, hamarosan lesz pénz”-féle nyilvánvaló kamukra.

Pénz most sincs – ebben már a foglalkozás előtt biztosak a futballisták.

Majd legyintenek egyet, és elkezdenek öltözni. Marijan Vlak már korábban edzőszerelésbe bújt, maradt is annyi ideje, hogy bekopogtasson Gál László ügyvezető irodájába. A négyszemközti beszélgetés utóbb szélesebb körben folytatódik, az elöljáró az öltözőben viszonozza a szakember látogatását. Az ajtók záródnak – majd nemsokára kinyílnak: Gál László az NB III-as állományhoz tartozó futballistákat, Debreczeni Tibor masszőrt és Disztl Péter kapusedzőt is kiküldi a helyiségből. Valaki megjegyzi: Disztl Péter, úgy tűnik, kevés időt töltött a Videotonnál ahhoz, hogy az együttes sorsáról történő eszmecserét végighallgathassa (később kiderül, a szakmai stáb többi tagja sem vett részt a tanácskozáson, az ügyvezető csak a labdarúgókat győzködte.)

„Szégyen” – sóhajt egy idősebb úr.

S valóban szégyen , ami itt zajlik, miként szégyen az is, amit a játékosokkal és az edzőkkel művelnek. Hogy kik a felelősök ezért, arról megoszlanak a vélemények. Egyesek Gál Lászlót okolják, mások szerint Gál Lászlónak köszönhetik, hogy a koronázóvárosnak még van élvonalbeli futballcsapata. Ettől függetlenül tény: hol (Székesfehér)vár állott, most kőhalom.

És mégis sírva vigad a magyar, legalábbis a fehérvári: az aulába betoppanó fiatalember „Mi a helyzet?” kérdésére az értelmező szótárba illő válasz érkezik: a helyzet az, ha egyedül viszed a labdát a kapusra… Közben lehangoló hírt kapunk: Baranyai Tibor belázasodott, így ő biztosan nem lép pályára Pakson. Hogy társaival mi lesz, arról még nincs információnk, ugyanis egy órája tart már a megbeszélés, és bár az ügyvezető erős dohányos, még csak füstjeleket sem kapunk bentről. Újabb félóra elteltével viszont már az előtérben gyújt rá az elöljáró, öt percre jött ki az öltözőből, amíg a kerettagok eldöntik, hogy a családjukkal töltik-e a szombat délutánt, vagy élvonalbeli meccset játszanak. A vészforgatókönyv amúgy elkészült: ha a felnőttek sztrájkba lépnek, akkor az U19es gárda utazik Paksra. Ennek is poén a vége: az az együttes vezeti korosztálya bajnokságát, nem lenne könnyű dolga a házigazdának…

Az öt perc letelik, újabb öt perc múlva pedig megtudjuk: nem lesz csoportos bemutatkozás az NB I-ben, az első csapat úgy határozott, ad még egy esélyt a vezetőségnek.

Mennek is edzeni a fiúk, a felvezető futás közben Mario Bozsics vígan dalol.

A siratóénekkel a jövő hétig várhat.