Mi lesz így a feljutással?

„Az a legnagyobb baj, hogy a Ferencváros nem domináns tényező” – ismerte el Vincze Ottó, a zöld-fehérek 34 esztendős középpályása a klub internetes honlapján. És milyen igaza van, bár a megállapítást kétféleképpen is értelmezhetjük. Az egyik vonatkozhat az egyesület utóbbi két évben betöltött szerepére is a magyar labdarúgásban: a klub játékosai, szurkolói, de még vezetői sincsenek hozzászokva a Ferencváros siralmas anyagi helyzetéhez és az ebből fakadó nívótlansághoz. No, de az FTC-székházban csupa bizakodó ember várja a vasárnapi, Angliából induló repülőgépet, amellyel feltehetőleg megérkezik a Sheffield United küldöttsége, hogy a szebb jövő reményében javaslatokat tegyen a kialakult helyzet megváltoztatására. Vincze Ottó kijelentését persze az együttes visszafogott teljesítményére is nyugodtan vonatkoztathatjuk. A Fradi erős középcsapatként a hetedik, míg a makóiak az előkelőbb negyedik helyet foglalták el a forduló előtt, s a Csongrád megyeiek kerek perec kijelentették: nyerni jöttek az Üllői útra. Hogy nyomatékosítsák törekvéseiket, Gévay Zsolt már a 4. percben vezetéshez juttatta együttesét, majd a vendégek az első félórában bizonyították, nem a kötelező optimizmus miatt bizakodtak. Eközben a hazaiak céltalanul ívelgették a labdákat Edouard Ndjodo fejére. A látottak a 90-es évek elejét idézték, amikor a hátrányban lévő zöld-fehérek minden mindegy alapon lőtték fel Balogh Gábor irányába a labdákat. A különbség csupán annyi, hogy a népszerű Toronynak általában sikerült fejjel megjátszania társait, Edouard Ndjodónak nem annyira... Igaz, a légiós valamit jóvátett bakijaiból, Dálnoki Csanád hibáját kihasználva a szünet előtt egyenlített.

A második félidőben annyiban változott a képlet, hogy a Fradi megpróbálkozott a széleken támadásokat vezetni, ám az akciók befejezésével továbbra is hadilábon állt. A makóiak lelkesedése alábbhagyott, a kósza ellentámadások és a bizonytalankodó védelem hibái így is magukban hordozták az esetleges újabb vendéggól lehetőségét. Nem mondhatni tehát, hogy a Makó tíz emberrel őrizte volna a döntetlent, ám a Fradi képtelen volt átjátszani a védelmet. Az idő előrehaladtával Csank János már-már jól bevált aduját játszotta meg: Mátyus Jánost a támadósorba vezényelte, más kérdés, hogy a védő sem tudott segíteni csapatán. Az újabb elképzelés nélküli játékot látva nem csoda, hogy egyre csak fogynak a csapat mellett kitartó szurkolók. Akik látták ezt a mérkőzést, arra gondolhattak: hogyan lesz ebből feljutás 2008 tavaszán?