Megérték a pénzüket

Bár a Bayern München labdarú gói minden bizonnyal átlagos „vidéki kirándulásnak” fogták fel a karlsruhei túrát, a csapat korelnöke, Oliver Kahn különösen kellemes érzésekkel utazhatott a német-francia határ közelében fekvő kisvárosba. A 38 éves kapus itt született ugyanis, majd 1987 és 1994 között a helyi csapatot erősítette, éppen ezért még manapság is jó érzésekkel gondolnak rá a helyi szurkolók. Mint, ahogy Hajnal Tamásra is.

A nyáron igazolt, 17-szeres magyar válogatott irányító két hónap alatt elérte, hogy a drukkerek minden megmozdulását szájtátva figyeljék, és hogy sokkal hangosabban reklamáljanak a bírónál, ha őt bántják, mintha bármelyik társát érné inzultus. Persze a fanatikusok ragaszkodása nem is meglepő, elvégre a brusztos iparoscsapatnak számító Karlsruhében üde színfoltnak számít a magyar légiós, akit mind technikai tudása, mind pedig lelkesedése az átlag fölé emel.

Ügyes meglátások és zseniális indítások (kettő közülük gólt, azaz hősünknek gólpasszt érdemelt volna, de Oliver Kahn mindkétszer a helyén volt), veszélyesen középre kanyarodó szögletek (az egyiknél a társ fejesét Zé Roberto a gólvonalról vágta ki), valamint jó ütemű ritmusváltások jellemezték Hajnal Tamás játékát a Bayern München ellen, továbbá az, hogy a rábízott védőfeladatot is erőn felül igyekezett ellátni (igaz, Franck Ribéry többször is kifogott rajta).

„Bár akadtak jó megmozdulásaim, voltak hibáim is a mecscsen, és mivel vereséget szenvedtünk, nem lehetek elégedett a teljesítményemmel – kezdte önkritikusan a magyar középpályás, akinek ez volt a bajnoki szezonban az első olyan mérkőzése, amelyen sem gólt, sem gólpasszt nem jegyzett. – A kilencven perc során kijött, hogy a Bayern mennyire erős együttes, mindig a megfelelő pillanatban újított, s akkor lőtte a gólokat, amikor az a legjobban fájt nekünk. Úgy érzem, a játék képe alapján kissé túlzás a négy egyes vereség, az viszont biztos, hogy az egész csapat nagyon akarta a győzelmet, mi tényleg mindent megtettünk a sikerért.”

A bajnokságban menetelő bajorok ellen azonban ez is kevésnek bizonyult, miután Ottmar Hitzfeld alakulatának fizikai fölénye gólokban is megmutatkozott, és aligha szolgálunk újdonsággal, ha jelezzük, kizárólag a mostani idény előtt szerződtetett futballisták voltak eredményesek – Luca Toni, Miroslav Klose, Hamit Altintop, majd csattanóként Zé Roberto is betalált.

Egyértelmű tehát, hogy a sikertelen előző szezon (negyedik hely a bajnokságban, így lemaradás a BL-ről) utáni átalakítási stratégia bejött: az újonnan igazolt labdarúgók repítik előre a müncheni gárdát, elvégre az eddig rúgott tizenhat gólból mindössze kettő fűződik olyan játékos nevéhez, aki a legutóbbi kiírásban is a Bayern keretéhez tartozott.

Lám, lám, még olyan rutinos sportvezetők, mint KarlHeinz Rummenigge vagy Uli Hoeness is mennyit tudnak tanulni egy gyatrán sikerült évadból...