Ez most iskolajáték volt
Vadonatúj csarnokban rendez ték az olaszországi Lancianóban, a hétfőn rajtoló Európabajnokság egyik színhelyén a mérkőzést: még szerda délelőtt is szereltek, fúrtak-faragtak benne, és este tényleg nagyon szép létesítményt vehettek birtokba a magyarok és a szlovének – nem jókedvükben.
Mondhatnánk, hogy mi voltunk a favoritok, de az előzmények után csínján kellett bánni mindenféle minősítéssel, és a találkozó első szakasza is ezt igazolta: kicsit idegesen, kicsit bizonytalanul kezdett együttesünk. Viszont az első negyed közepétől kezdve már azt a magyar csapatot láthattuk a pályán, amelyet az egész sorozat folyamán szerettünk volna. A második játékrész 13. percében már 13 ponttal vezetett az ekkor elsősorban Iványi Dalma és Honti Kata vezérelte válogatott, ám intő jelnek ott volt a Ramat Gan-i mérkőzés, ahol ennyi idő elteltével ugyanennyi volt az előny, a végeredmény pedig ismert. Ezúttal azonban egy másik magyar csapatot láttunk, igaz, az ellenfelet sem lehetett Izraelhez hasonlítani: a félidő hajrájában már a triplák is bejöttek, Iványi után Horváth I Zsuzsanna és Károlyi Andrea is betalált, így megnyugtató előnnyel vonulhattunk pihenőre.
Szerencsére a folytatásban sem változott a kép, erre a játékrészre Béres Tímea és Fegyverneky Zsófia is feljavult, de összességében ez az egész együttesről elmondható. A statisztikából is kiderül, hogy egységesen és szervezetten, remekül védekezve és pontosan célozva oldották meg a szerda esti kötelező feladatot a magyar kosarashölgyek. A 74–30-as fölényes győzelemnek viszont csak abban az esetben van értéke, ha csütörtökön az U19-es vb-ezüstérmes, három honosított játékosra építő svédeket is legyőzzük. Ha ez teljesül, elégedetten nem is, de legalább a csúfos kudarctól megmenekülve mehetnek haza Iványiék, és jövőre is a legjobbak között folytathatja a magyar női válogatott.
Szerdai produkciója alapján ott is a helye.
