Gólok számolatlanul

Szenzációs formában kézilabdá zott Mörtel Renáta (Dunaferr NK) a DVSC-Aquaticum elleni bajnoki rangadón, s 15 góllal járult hozzá csapata sikeréhez (32–31). A találkozó végén nem győzte fogadni a gratulációkat, a jókívánságokat. Ezek azóta is áradnak felé az utcán, a Dunaferrsporttelepen, telefonon és interneten.

„Játék közben nem számoltam, hány gólt lövök – emlékezett viszsza élete eddigi legjobb teljesítményére a 23 éves jobbkezes átlövő. – Aztán az öltözőben valamelyik lány szólt, hogy tizenötig jutottam el, s bennem csak akkor tudatosodott, milyen jól jött ki a lépés.”

A tavaly Győrből, anyaegyesületéből Újvárosba igazoló válogatott játékos hozzáfűzte, hogy társai önzetlenül segítettek neki, és főleg nekik köszönhette a káprázatos sorozatot. Találatait, amelyek közül nyolcat büntetőből ért el, 19 kísérletből szerezte.

Hasonló bravúrra még nem volt példa pályafutása során. Igaz, az előző évadban is akadt mérkőzés, amelyen 13 próbálkozásból 11 gólt lőtt. Ennek értékét az növelte, hogy az aranyérmes Budapest Bank-FTC-vel szemben érte el az alapszakaszban (tavaly októberben Újvárosban a Dunaferr 30–26-ra legyőzte a későbbi bajnokot).

„Nem úgy készültünk a Loki ellen, hogy a figurákat rám játssza a csapat, mégis nekem volt a legtöbb alkalmam a támadások befejezésére – folytatta MörtelRenáta. – Persze meccs után a zrikák nem maradtak el, és volt, aki azt kérte, ennél kevesebbet ne lőjek a jövőben. Mondani sem kell, hogy edzőnk, Imre Vilmos is megdicsért, de ő tudja, hogy hasonló gólzápor csak ritkán adódik a kézilabdázók életében.”

A mesternek a csapat – és ezen belül Mörtel Renáta – felkészítésében volt döntő szerepe, s ezt az átlövő is megemlítette. Pedig az alapozás elején a játékos még tartott a trénertől, mert nem tudta, mennyit követel, milyen módszerekkel irányítja a munkát.

„Az újvárosi fiúk éléről került hozzánk, és a lányokkal eleinte csak találgattuk, mi várhat ránk – mondta Mörtel Renáta. – Aggodalmunk feleslegesnek bizonyult, mert nem hajszolt halálra bennünket, de nem volt túl lágyszívű sem. Nem túlzok, életem talán legjobb felkészülésén vettem részt, s ebből fakad, hogy a versenyévadban mérkőzésről mérkőzésre javul a formám. Hasonló a helyzet a csapattal is, amelynek az volt a célja, hogy az első négy találkozón legalább hat pontot szerezzen. Ezt elértük, három rangadóból kettőt megnyertünk, és a Békéscsabát is megvertük.”

A bajnoki pontok begyűjtése mellett az a legfontosabb az újvárosi lányok életében, hogy kezd oldódni a görcsösségük. Imre Vilmos maga is elismerte: a túlzott győzni akarás egy bizonyos ponton túl már nem fokozta, hanem gátolta együttese teljesítményét. Az egyénileg kitűnően képzett klasszisok csapatjátéka újra közelít a nemzetközi szinthez, és ez igen biztató az EHFkupa-küzdelmek közelgő rajtja előtt. (Az Újváros az azeri Garadan Baki ellen idegenben kezdi a párharcot a 32-be jutásért.)

„Nyilvánvaló, hogy nem lőhetek minden meccsen tizenöt gólt, de azt a törekvésemet sosem adom fel, hogy igyekszem a Dunaferr összes találkozóján a lehető legjobbat nyújtani – hangoztatta Mörtel Renáta. – Szerencsére csapattársaim is hasonlóan gondolkodnak, és ez a felfogás, no meg az Imre Vilmos vezetésével végzett temérdek edzés lehet a záloga sikereinknek, valamint a újvárosi közönség tökéletes kiszolgálásának.”