Generációk csatája
Pikáns találkozás lesz, annyi bizonyos.
A Milannal korábban számos ragyogó sikert elérő Rui Costa a Benfica színeiben léphet pályára a távozását „kikényszerítő” Kaká ellen. A portugál tízes 2001 és 2006 között öt éven keresztül szerepelt a piros-feketék együttesében, és éppen azért szorult ki az utolsó időszakban a kezdőcsapatból, mert a 2003-ban szerződtetett brazil tehetség egyre inkább elszívta előle a levegőt. Habár mára a Bajnokok Ligája legutóbbi gólkirálya, a világ jelenlegi legjobb játékosának tartott Kaká az olasz gárda első számú sztárjává vált, a kedd esti összecsapás előtt mégis mindenki a 35 éves elődről, a Fiorentinától egykor – klubcsúcsnak számító – 35 millió euróért (8.9 milliárd forintért) vásárolt volt karmesterről beszél.
„Nem tagadom, kissé meghatódtam – vallotta meg Rui Costa, miután csapata megérkezett a milánói Malpensa repülőtérre. – Abba a stadionba térek vissza, ahol öt felejthetetlen éven át futballoztam, és azokkal a játékosokkal találkozom, akikkel 2003-ban Bajnokok Ligáját nyertem. Boldog vagyok, hogy ismét összefuthatok a régi barátokkal, örülök, hogy újra láthatom a szurkolókat és a vezetőedzőt, Carlo Ancelottit. Bár már több mint egy éve a Benficában játszom, még mindig sok ismerősöm van az olasz együttesben, furcsa érzés lesz ellenük pályára lépni.”
És hogy a portugálok irányítója valóban nem a levegőbe beszél, amikor megindultságát említi, bizonyítja a sok-sok évvel ezelőtti történet is. A kilencvenes évek végén rendeztek egy Benfica–Fiorentina barátságos mérkőzést, amelyen az olasz csapatban szerepelt a lisszaboni klubnál nevelkedő, ám akkor már a firenzeieket erősítő Rui Costa is. Miután a középpályás a találkozón betalált korábbi együttese kapujába az Estádio da Luzban, gólöröm helyett mindenki megdöbbenésére sírva fakadt, utólag pedig elismerte, ez volt pályafutása legfájdalmasabb gólja.
A Lisszabonban szerzett „szomorú találat” ellenére persze senki se gondolja azt, hogy ha Rui Costa netán lövőhelyzetbe kerül a Milan ellen, a későbbi bonyodalmakat megelőzendő egy kacsintás kíséretében finoman odapasszolja a labdát Dida kapus kezébe. Azt ígéri, teljes erőbedobással fog küzdeni, és minden igyekezetével a Benfica győzelméért hajt.
„Nem kétséges, a Milan a legerősebb csapat a világon – adta meg a tiszteletet az ellenfélnek Rui Costa, majd rátért saját együttese céljaira. – Ám bármilyen nagyszerű és egységes gárdáról legyen is szó, senki sem legyőzhetetlen, így a Bajnokok Ligája címvédője sem. Ha a Benfica a saját stílusában játszik, bármi megtörténhet.”
A 94-szeres portugál válogatottat természetesen a másik oldalon sem felejtették el, a sérült Ronaldo távollétében és Alberto Gilardino katasztrofális formáját látva a találkozón biztosan kezdő Filippo Inzaghi például Rui Costa „hét nyelven beszélő” átadásait dicsérte.
„Hány és hány ragyogó indítást kaptam tőle annak idején!” – méltatta a rendkívüli játékintelligenciájáról és mérnöki pontosságú átadásairól híres korábbi csapattársat „Superpippo”. Persze azért panaszra most sincs oka a támadónak, akit olyan klasszisok látnak el labdával, mint Kaká, Clarence Seedorf vagy Andrea Pirlo…
