Elpuskázott ziccerek mellé lüktető futball

Az ETO hadrendje alapvetően a biztonsági játékra épült, a négy védő előtt két szűrő ember, Bank István és Zoran Supics dolgozott azon, hogy elfojtsa a várható hazai rohamokat. Ez a stratégia azonban viszonylag hamar okafogyottá vált, mert az addig is jobban futballozó MTK hamar megszerezte a vezetést. Mladen Lambulics fejes gólja egyébként azért volt meglepő, mert a Győrnek magas emberei miatt egyértelműen uralnia kellett volna a légteret. Ezután a zöld-fehéreknek támadóbb szellemű futballra kellett volna váltaniuk, de erre képtelenek voltak. Pontatlan, lassú és körülményes volt a vendégek játéka, nem látszott, miként akarná, illetve tudná kiegyenlíteni a hátrányt.

Az MTK egyértelműen fölényben volt, és az egy félidő alatt is kiderült, melyik csapat a szervezettebb, melyik játssza a tudatosabb futballt. Ugyanakkor Garami József együttese is rászolgál a kritikára, a hazaiak ugyanis meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtottak az első negyvenöt percben. Voltak olyan szakaszai a játékrésznek, amikor az MTK a kapuja elé szorította a Győrt, viszont hosszú percek teltek el anélkül, hogy valamirevaló támadást vezettek volna a kékfehérek. Az MTK futballjában tehát aktív és passzív periódusok váltották egymást. Ha egyenletes lett volna a fiatalok produkciója, egy félidő alatt elintézhették volna a gyenge ellenfelet, amelynek védői többször is hajmeresztő dolgokat műveltek. Az MTK annak ellenére nem tudta növelni előnyét, hogy csaknem minden támadását lövéssel fejezte be, de ezek a befejezések pontatlanok voltak. Ezután ismét igazolódott a futball egyik alaptörvénye: a szünet előtt a Győr szó szerint a semmiből egyenlíteni tudott.