Salvatore Trunfio, az új soproni tulajdonosi kör szószólója, egyben leendő szakmai és utánpótlás-igazgatója péntek esti kijelentése alapján a glóbuszon egyetlen fix pont van: a soproni kispad. „Teljes a bizalmunk a jelenlegi edző, Détári Lajos iránt” – jelentette ki az olasz.
Hogy csupán a kötelező udvariasság sajtolta-e ki a fenti mondatot a szombaton az új elöljárókkal (Antonio Righi elnökkel, Giuseppe Romano alelnökkel) a székesfehérvári stadionban tiszteletét tevő menedzserből, netán a menedzsment valóban a korábbi ötszörös világválogatott irányításával képzeli-e el a soproni szép új világot, az a jövő héten eldől. Az edző és a tulajdonosok közti érdemi egyeztetések csak ekkor kezdődnek meg, s ahogyan Détári Lajos a meccs előtt öszszegzett: „Jó, hogy újra van tulajdonosunk, de a java még csak most jön...”
A fehérvári arénát múlt szombaton megtöltő közönség java mindamellett most otthon maradt, így a találkozó atmoszférájában semmiképpen, iramát tekintve még kevésbé állta ki az összevetést a bosnyákok elleni múlt heti válogatott fellépéssel (1–0).
Ha Danilo Belics, az aktívabban kezdő Sopron támadója tényleg csapatjátékként fogná fel a futballt, a vendégek az öszszecsapás elején megfoghatták volna a tompa, rengeteg átadási hibával játszó Fehérvárt. Csakhogy a légiós, amikor passzolnia kellett volna, éles szögből föld körüli pályára küldte a labdát, majd kevéssel később, amikor viszont életerős löketre lett volna szükség, „hazapasszolta” az amúgy kiszolgáltatott helyzetben lévő Sebők Zsoltnak.
Ami a Sopronnak két ziccerből sem, az utóbbi négy bajnokiját megnyerő (ezeken 15–2-es gólkülönbséget felmutató) Fehérvárnak a semmiből – pontosabban egy szögletrúgás után – összejött. A házigazda egyúttal áldozatot is hozott, hiszen gólja után sérülés miatt azonnal le kellett cserélni Csobánki Ádámot. A vezető találat nem jelentette azt, hogy a házigazda magához ragadta volna az irányítást, rémisztő nyomás alatt tartva Varga Zoltán kapuját. Az viszont tagadhatatlan, hogy ötlet terén Marijan Vlak alakulata lényegesen jobban állt, főként a csereként beálló Mario Bozsicsnak köszönhetően.
Détári Lajos rövid ideig szemlélte (cseppet sem szenvtelenül) övéi második félidei iparkodását – ekkor már kétgólos hátrányban –, majd kettős cserével reagált a „semmire”. Ha kapura nem is lett veszélyesebb a Sopron, az addigiaknál könnyebben jutott el a fehárvári tizenhatosig, ám ott többnyire elfogyott a menet közben (elvileg) már három támadóval operáló vendégek tudománya.
Ha a színvonal nem is verdeste az eget, a meccs egyes periódusaiban nem unatkozott a publikum, fájdalom, helyzetgazdag időszakot mindössze kettőt jegyezhettünk fel. Ezek alapján a Fehérvár, ha nem is állítja be a Tatabánya elleni idei gólcsúcsát (7–0), de megközelíthette volna a rekordot, főként, ha Jusuf Dajic nem szórakozza el a ziccereit. Változnak az idők: múlt szombaton az egész aréna ujjongott, ha egy bosnyák játékos gólhelyzetben rontott, most morózusan dohogott, uram bocsá', szitkozódott a nagyérdemű. Egyébként amilyen békésen indult a találkozó, annyira paprikásan fejeződött be. A néhány másodperccel korábban még Sira Istvánnal vitatkozó Mario Bozsics egyszer csak elterült a gyepen, majd heveny lökdösődés alakult ki a játéktér közepén, a pankrációt megfékezendő Gál László fehérvári ügyvezető és Détári Lajos is a pályára rohant, de a kedélyeket végül csak Szabó Sándor hármas sípszava csillapította le.
AZ NS JÁTÉKOSÉRTÉKELÉSE
FEHÉRVÁR
Sebők Zsolt 6
Mindig jó helyen állt, amikor a labda a kapuja elé érkezett.
Kocsis Gábor 5
A Sopron cserejátékosával, Freud Gáborral nem nagyon bírt.
Koller Ákos 6
Hiba nélkül, egyszerűen és tisztán futballozott.
Horváth Gábor 6
Koller Ákos „ikertestvére” lehetne, nem vállalt felesleges kockázatot.
Mohl Dávid 5
Látszott, hogy ez nem az ő meccse lesz, sokat bizonytalankodott.
Simek Péter 6
Néhány klasszikus szélső elfutást láthattunk tőle, de több támogatást is kaphatott volna a társaitól.
Csobánki Ádám 0
A középpályás gólt szerzett, majd rögtön utána lecserélték – addigi teljesítményét nem érhette kritika.
Farkas Balázs 5
Rengetegszer szerzett labdát, többnyire jól is játszotta meg azt, ezúttal azonban kevesebbet vállalkozott előretörésre.
Nagy Dániel 7
Gyorsaságát remekül kamatoztatta a bal szélen. Ő volt a fény a fehérvári éjszakában.
Sitku Illés 5
Brusztolt, ahogy tőle ezt már megszoktuk, a tizenegyest magabiztosan értékesítette.
Jusuf Dajic 4
Mesterhármast jegyezhetett volna, de valamennyi ziccerét eltékozolta.
A CSERÉK közül Mario Bozsics (5) az első félidőben mutatott többet, a fordulás után már inkább reklamálásával tűnt ki. Dvéri Zsolt (–) tőle szokatlan módon ezúttal kissé öncélúan játszott, Lattenstein Norbert (–) elmondhatja magáról, hogy eggyel több NB I-es fellépése van.
SOPRON
Varga Zoltán 6
A vereség legkevésbé rajta múlt, amit lehetett, hárított.
Reinhardt László 5
Nem sikerült feltartóztatnia Nagy Dánielt, pedig jól kezdte a mérkőzést.
Sifter Tamás 5
Az ő hibája tulajdonképpen eldöntötte a fehérvári összecsapást, igaz, két alkalommal góltól mentette meg csapatát.
Fehér Zoltán 6
Ő volt a legstabilabb pont hátul, többször kényes helyzetben sikerült szerelnie, a hajrában gólt szerzett – lesről.
Farkas Attila 5
Neki Simek Péterrel gyűlt meg a baja, a fehérvári szélső többször megforgatta.
Ködöböcz Csaba 5
Határozottan kezdett, aztán idővel belefáradt a párharcokba, amelyek többségét utóbb elvesztette.
Pintér Zoltán 6
Ő tűnt a legagilisabbnak a soproniak közül, akaratosságáért dicséret illeti.
Csontos Zoltán 5
Nem sok veszélyt jelentett a Fehérvár kapujára. Détári Lajos vélhetően többet kért, mint amit bemutatott.
Dancs Roland 5
A találkozó elején gólt szerezhetett volna, ám elrontotta a ziccerét, és ez mintha kedvét szegte volna az irányítónak.
Gyömbér Gábor 6
Igyekezett bejátszani a pálya bal oldalát, néhány ígéretes elfutása akadt, de ezekből nem profitált a Sopron.
Danilo Belics 5
Sokáig egyedül harcolt négy fehérvári védővel, két zicceréből legalább az egyiket illett volna értékesítenie.
A CSERÉK közül Orlando Aquino (4) nem váltotta meg a világot, Freud Gábor (6) legalább távoli lövésekkel tesztelte Sebők Zsoltot. A hajrában beálló Sira István (–) már nem tudott segíteni.