Fogytán a támadó ideje

Van úgy, hogy a jó szándékú, biztató gesztusok jelentik a legnagyobb terhet a játékos számára.

Gondoljunk csak Alberto Gilardino példájára: a Milan 25 éves támadója talán pályafutása legválságosabb időszakát éli, hosszú ideje képtelen igazán meggyőző teljesítményt nyújtani, a gólokkal is adós maradt, és ennek tetejébe mostanában még a társai pátyolgatását is „el kell viselnie”. A másfél éve még ünnepelt sztárként kezelt futballista mára az együttes gyámolításra szoruló, „ha nincs ló (értsd: Ronaldo), jó a szamár is” alapon megtűrt tagjává vált.

„Mindannyian mögötte állunk, segítjük, amiben tudjuk, hiszen ragyogó képességű labdarúgóról van szó – beszélt az öltözői egységért (is) felelős csapatkapitány, Paolo Maldini, aki Daniele Bonera mellett az együttes második játékosa, aki nyilvánosan kiállt a népszerűtlen csatár mellett. – Alberto Gilardinónak azzal a nyugodt tudattal kell készülnie a mérkőzésekre, hogy az egész csapat támogatja, beleértve a szakmai stábot is.”

A megállapítással nehéz vitába szállni: Carlo Ancelotti vezetőedző például olyannyira hisz az idén csak barátságos mecscsen eredményes „Gilában”, hogy a Serie A harmadik fordulójában sorra kerülő Siena elleni találkozón Filippo Inzaghi párjaként minden valószínűség szerint őt küldi pályára. A Milan 11esének az a szerencséje, hogy a csapat idegenben szerepel, így esetleges újabb gyenge teljesítmény esetén sem kell a legutóbbi bajnokin történtek megismétlődésétől tartania. A Fiorentina elleni összecsapáson (1–1) ugyanis az a szégyen esett meg a gárda korábbi üdvöskéjével, hogy a San Siróban több tízezer piros-fekete drukker füttye kísérte minden – amúgy igen gyakori – sikertelen megmozdulását. A toscanai meccsen azonban legfeljebb az együttest elkísérő néhány ezer szurkoló hurroghat.

Persze aki a kákán is csomót keres, mondhatja most, hogy Alberto Gilardino szombaton is csak azért lesz kezdő, mert Carlo Ancelotti pihenteti a jövő heti, Benfica elleni BL-ütközetre az elmúlt napokban a brazil válogatott két találkozóján is pályára lépő Kakát. Sőt ha kicsit alaposabban elemezzük a Milan aktuális csatárhelyzetét, Alberto Gilardino tulajdonképpen a még mindig sérüléssel bajlódó Ronaldo helyén szerepelhet – szigorúan addig a napig, amíg a Real Madridtól a télen vásárolt 30 éves futballista fel nem épül. A fentiekhez még hozzávehetjük a volt Parma-csatár kibontakozásának újabb „akadályát”, a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok miatt januárig csak a küszöbön toporgó, de a tavasszal már tétmeccsen is bevethető 18 éves Alexandre Patót is, aki kemény harcra kényszerítheti a csapatba kerülésért.

Merthogy a klubvezetők türelme egyre fogy, ez nem vitás.

Egyes források szerint az utóbbi időben az olasz válogatottnál is mellőzött játékoson már a következő átigazolási időszakban túladhat az egyesület, ami nem is tűnik irreális ötletnek, ha a támadószekcióhoz csatlakozik a két brazil labdarúgó. Természetesen a hivatalos álláspont szerint szó sincs ilyesmiről, Adriano Galliani alelnök például nemrég kijelentette:

„A Milan megteheti, hogy időt hagyjon Ronaldónak a gyógyulásra, és hogy megvárja a januárt Alexandre Pato bevetésével, hiszen vakon megbízunk Filippo Inzaghiban és Alberto Gilardinóban.”

Tegyük hozzá, utóbbi játékos szerepeltetéséhez lassan már szó szerint vak bizalomra van szükség.