Édes álmok, keserű valóság
A katasztrófa – a Ramat Gan-i 82–60-as vereség képében – szerdán már bekövetkezett, most a kármentés napjait éljük a magyar női kosárlabdában: valahogyan el kell kerülni, hogy a jövő heti osztályozón könnyűnek találtasson a válogatott.
Az elnökség péntek délelőtti döntése értelmében Székely Norbert, a bajnok és kupagyőztes MKB-Euroleasing Sopron szakvezetője, az eddigi másodedző irányítja a csapatot a kiesési playoffon. Segítőjének Fűzy Ákost, a MiZo Pécs szakmai stábjának tagját kérte fel Sterbenz Tamás főtitkár, ám Fűzy – aki tavaly éppen a jelenlegi főtitkár másodedzőjeként aszszisztált a női válogatott selejtezőbeli csúfos bukásához – kikosarazta egykori főnökét. A jelek szerint a romeltakarításból senki sem kíván részt vállalni.
Mert bizony a magyar kosárlabdasport hosszú évek szisztematikus pusztító munkája következtében mára romhalmazzá vált. Nemcsak a női szakág, hanem a férfi is, most azonban a női válogatott a téma. Amely – egyik vezéregyéniségét idézve – „...verbálisan sokkal jobb, mint a tettek mezején”, és amelynek jó néhány tagja – ismét az előbbi hölgy szavaival – „...meghökkentő közönnyel tűrte az izraeli meccsen bekövetkező tragédiát”.
Vagyis a Berényi János MKOSZ-elnök által a pekingi olimpiai részvételre kalibrált csapat játékerejét alighanem messze túlértékelték, túlértékeltük. Vagy pedig – az ember kénytelen élni a gyanúperrel – a pekingi álom felvázolása nagyon is prózai célt szolgált: csakis egy magasztos cél elérésének víziójával sikerülhetett megpumpolni a MOB-ot néhány millió forint erejéig, miközben a szövetség kasszája – az ismert okok miatt – kongott az ürességtől.
Az edzőkérdés sem megkerülhető. Bencze Tamás kiválasztása természetesen hiba volt, az egykori remek játékos és talpig becsületes úriember szakmai téren megbukott, s – mint kiderült – habitusa is alkalmatlan a kapitányi posztra.
Képtelen fanatizálni a játékosokat, csendesen, mármár megadással tűrte a sors csapásait a Ramat Gan-i csata horrorisztikus hajrájában. Berényi János ugyan magára vállalta Bencze kijelölésének felelősségét, de nyílt titok, hogy a sportág útvesztőiben eligazodni képtelen sportvezető „súgójára”, Sterbenzre hallgatott a kapitány felkérésekor. Természetesen Rátgéber László volt az első opció – Berényi most is esküszik a pécsi mágusra, és sejteni engedte, hogy ha bent marad a csapat az A-osztályban, újból felkéri a korábbi kapitányt –, de ha már ő kihátrált, a logikus választás a bajnok és kupagyőztes Sopron edzője, Székely Norbert lett volna. Berényi szerint a soproni klubigazgató, Török Zoltán nem javasolta edzőjét a tisztségre – a sors iróniája, hogy kényszerből most mégis az ő vezetésével küzd a válogatott a bentmaradásért.
Ha már Rátgéber szóba került: 2001-ben és 2003-ban szörnyű csapásként éltük meg, hogy az általa vezetett válogatott – az első alkalommal többek között Oroszországot is legyőzve – „csak” hetedik, majd tizedik lett a franciaországi, illetve a görögországi Eb-n. Rátgéber akkor azt mondta, az idő utóbb felértékeli azokat a helyezéseket. Ő bánja leginkább, hogy igaza lett…
