A támadó másodvirágzása

Amikor a 2006-os világbajnokságon a Svédország–Anglia csoportmérkőzésen (2–2) Michael Owent mindössze 51 pályán töltött másodperc után kifordult lábbal és – mint utóbb kiderült – keresztszalag-szakadással ki kellett cipelni az oldalvonalon túlra, sokan azt gondolták, a csúnya ficam derékba törheti a fiatalon sztárrá vált csatár pályafutását. A játékosnak akkor a környezetéből többen azt javasolták, az esetleges „rásérülés” veszélye miatt ne erőltesse magát, inkább hagyja abba a labdarúgást.

Az apró termetű futballista azonban nem hallgatott peszszimista tanácsadóira, összeszorított fogakkal, türelemmel és akaraterővel végigjárta a gyógyulás rögös útját, és visszaért a csúcsra: az angol válogatott Izrael elleni 3–0-s győzelméből egy találattal, az oroszok szerdai, 3–0-s kiütéséből pedig két góllal vette ki a részét.

„Sokan mondják rólam, hogy mentálisan nagyon erős vagyok – hangzott Michael Owen szerénynek éppen nem nevezhető, mérkőzés utáni nyilatkozata. – Lehet, hogy akadnak néhányan, akik nálam jobb képességűek, de kevés játékos annyira elszánt, mint én: amikor hosszú sérülésről vagy éles kritikákról van szó, a bőröm iszonyúan vastag lesz. Nem gondolom, hogy most bárki azzal vádolhatna, rosszabb formában tértem vissza, mint amilyet a sérülés előtt mutattam.”

Az orosz válogatott ellen Emile Heskey oldalán játszó támadó már ki is tűzte a következő célját, Bobby Charlton rekordjának megdöntését. Jelenleg ugyanis a Manchester United korábbi legendája a csúcstartó az angol válogatottban szerzett gólok tekintetében (49-cel), a lista negyedik helyén álló Michael Owen, a Newcastle támadója neve mellett szerda óta már 40 találat szerepel.

„Nagyon büszke lennék, ha sikerülne eljutnom negyvenkilencig – jelentette ki a 85-szörös válogatott futballista. – Ha egy csatár egy évben rúg három-négy gólt a nemzeti csapatban, az már jónak tekinthető, úgyhogy számításaim szerint még legalább három esztendőre van szükségem a csúcs eléréséhez.”