Az élet Solskjaer nélkül
„Furcsa lesz, hogy Ole nem lesz velünk. Biztos el kell telnie néhány hónapnak, hogy megszokjuk, ő már nem tagja a válogatottnak” – idézte az egyik újság John Carewet, az angol Aston Villa játékosát, aki a maga 64 válogatott mérkőzésének nagy hányadát Ole Gunnar Solskjaer éktársaként futballozta végig. Az „elsiratott” csatár, a „babaarcú gyilkos” becenevű támadó augusztus 27-én jelentette be, hogy többször műtött térde nem bírja már a terhelést, ezért abbahagyja a futballt. A 34 éves labdarúgó korszakos figurája a norvég nemzeti együttesnek, amelynek mezét az elmúlt tizenegy év során hatvanhétszer húzhatta magára, s huszonhárom gólt szerzett.
A Manchester United korábbi csatárának válogatottbeli utolsó fellépése – amelyről akkor még senki sem tudta, hogy az utolsó lesz – tavaly októberben volt, amikor Norvégia 1–0ra kikapott Athénban a címvédő görögöktől az Európabajnoki selejtezősorozatban. Utolsó gólja még nekünk, magyaroknak is emlékezetes, hiszen ezt, valamint az azt megelőzőt a Szusza Ferenc Stadionban lőtte Király Gábornak.
A történtek után a hatalmas termetű John Carewnek Steffen Iversennel párban és Morten Gamst Pedersennel kiegészülve kell megoldania a gólszerzést, ami nem lesz könnyű, noha a moldovaiak eddig mindössze két pontot gyűjtöttek.
S akkor itt ugorjunk egy nagyot a történetben: az északiak nagy riválisainak, a törököknek a nagyképűség lehet a legnagyobb ellenfelük.
Törökország a C-csoport harmadik összecsapásán Máltán vendégszerepel. A papírforma biztos vendégsikert ígér, de 2006 októbere óta mi, magyarok is tudjuk, hogy a mai futballban még Máltán sem mehet biztosra senki. A csoportban a harmadik helyen álló törökök ennek megfelelően óvatosan készülnek – még akkor is, ha tisztában vannak vele, ezt a meccset kötelező megnyerniük.
Amint arról már írtunk: különleges esemény teszi kiélezetté a Málta–Törökország mérkőzést. A találkozót ugyanis éppen azon a napon játszszák, amely a máltai történelemben egy törökök elleni győzelemről emlékezetes. A hazaiak annyira belelkesedtek a véletlen egybeesés miatt, hogy újabb „világraszóló diadalt” várnak, La Vallettában óriási plakátokkal hirdetik a mérkőzést, s mellette a 442 évvel ezelőtti győzelmet, amivel sikerült kicsit felbosszantaniuk a szigetre érkező törököket.
„Nem értjük a párhuzamot – értetlenkedett Musztafa Yazici, a török szövetség egyik képviselője. – Semmi köze a két dolognak egymáshoz. Mi nem háborúzni jöttünk, hanem futballmeccset játszani, amelyet meg is akarunk nyerni. Nevetséges ez a hisztéria.”
Szombat este úgy fél tíz tájban kiderül, ki nevet a végén.
