Ez lélektani hadviselés
Tekintve, hogy a házigazdákra nézve szinte csak rossz hírek szivárognak ki az angol edzőtáborból, a ravasz „szigetlakók” pszichés nyomást kezdtek el alkalmazni Izraellel szemben. Angoloknak alapesetben semmi szükségük az ilyesfajta mentális presszióra, a jelenlegi helyzetben viszont érthető, hogy ehhez a fegyverhez nyúltak. A szituáció meglehetősen siralmas: Wayne Rooney, David Beckham, Peter Crouch és Frank Lampard biztosan kihagyja a meccset, míg Steven Gerrard feltehetően csak akkor játszik, ha beinjekciózzák a törött lábujját. A legfrissebb hírek pedig arról szólnak, hogy a szerdai tréningen Owen Hargreaves combsérülést szenvedett, és már az ő játéka is kérdéses. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Steven McClaren szövetségi kapitány együttesének kötelező megnyernie a meccset, akkor finoman fogalmazva sem túl rózsás a hazaiak helyzete.
Az angoloknak kiemelten fontos Izrael legyőzése. Az esetleges döntetlennel, netán vereséggel lépéshátrányba kerülnének az előttük álló horvát, orosz, izraeli trióval szemben, azt pedig felesleges magyarázni, mekkora presztízsveszteség lenne, ha az 1966-os világbajnok nem jutna ki a svájci-osztrák közös rendezésű kontinensviadalra.
Emellett Steve McClaren állása is a tét, hiszen a németországi világbajnokság után kinevezett szövetségi kapitányt minden bizonnyal menesztik, ha a két soron következő mérkőzésből, az Izrael és Oroszország elleni hazai találkozón együttese nem szerez minimum négy pontot. Az 46 éves szakember egyelőre képtelen ütőképes csapatot kialakítani a rendelkezésére álló játékosokból, és akkor még az elmaradt szép és eredményes játékról szó sem esett.
Visszatérve Owen Hargreaveshez, az edzés felét teljesítő középpályásának a gyors orvosi konzílium és a röntgen – amely csak izomhúzódást mutatott ki – után még maradt annyi ereje, hogy magára vállalja a heccelő ember szerepét.
„Előnyt kell kovácsolnunk abból, hogy Izraelnek nincs olyan rutinja az élet-halál meccsek megvívásában, mint nekünk – utalt a Manchester United játékosa arra, hogy a vendégek válogatottja eddig csak egy nagy nemzetközi tornára jutott el, az 1970-es világbajnokságra. – Nem hiszem, hogy bírják a nyomást, amelyet majd gyakorolunk rájuk. Az izraeli futballisták nem játszanak nagy európai sztárklubokban, így nincs meg a kellő rutinjuk ahhoz, hogy tudják, az ilyen sorsdöntő mérkőzéseken hogyan kell futballozni. Tudjuk, hogy Izrael tizenegy emberrel védekezik majd, de a Wembleyben nyolcvanezer néző buzdít minket, mi pedig küzdeni és győzni is fogunk, mert ellenfelünk előbb vagy utóbb összeroppan.”
Az izraelieknek nincs különösebb veszítenivalójuk: Dror Kastan szövetségi kapitány 2006 nyarán vette át a válogatottat, és egy év alatt remek gárdát épített. A csapat a nyolc eddigi selejtezőn csak a horvátoktól szenvedett vereséget, hazai pályán gól nélküli döntetlent ért el az angolok ellen, és a csoport úgynevezett „kiscsapatait” legyőzte, úgyhogy képes felvenni a versenyt a legjobbakkal is, így a játékosok önbizalma szinte az egekig ér. Persze van jó néhány tapasztalt futballista Izrael válogatottjában is: Yossi Benayoun a Liverpool középpályása, aki egyben az izraeliek csapatkapitánya is.
„Nem érdekel, hogy a szurkolók pfújolnak azért, mert védekezünk, és az sem, hogy tapasztalatlannak tartanak minket – mondta a 27 éves, ötvenszeres válogatott labdarúgó. – Egyetlen válogatott sem úgy érkezik a Wembleybe, hogy nekiesik az angoloknak, mert akkor gyorsan hátrányban találja magát. A legjobbaknak is nehéz Angliát hazai pályán megszorítani. Hatalmas nyomás lesz rajtunk a pályán, de a lélektani teher vendéglátóinkra hárul, hiszen mindenképpen győzniük kell.”
