A szép álom szertefoszlott... (2.)

André Trulsen, a hamburgi székhelyű St. Pauli futballklub vezetőedzője éppen a helyi Morgenpost csütörtöki számában nyilatkozta, ő aztán semmitől sem tiltja játékosait, felőle annyiszor látogathatják a különböző szórakozóhelyeket, ahányszor csak akarják, csupán egyvalamit kér tőlük: a mulatozás ne menjen a teljesítményük rovására. Mindezt alátámasztandó a cikkhez csatolt fotón egy sörös üveggel a kezében, halálfejes pólóban pózolt a szakember – aligha a véletlen műve, hogy az észak-németországi kikötőváros szórakozó negyedének csapatát irányítja…

A Honvédnál úgy fest, nem osztják a tréner véleményét: a piros-feketék felettébb sportszerűen készültek az UEFA-kupaselejtező visszavágójára. A Hamburgba szerda este megérkező együttes tagjai a késői vacsora után sétáltak egyet a városszéli hotel környékén, és már mentek is aludni. Csütörtöki napjuk sem telt izgalmasan (mármint az esti fél kilences kezdésig…), a délelőtti átmozgató edzést ebéd, csendes pihenő és az elmaradhatatlan taktikai értekezlet követte. Hivatalosan az utolsó megbeszélésen derült ki, hogy Supka Attila Vincze Gáborról gondolja úgy, ő megfelelően tudja helyettesíteni a korábban begyűjtött két sárga lapja miatt a lelátóra szoruló Genitót. Ez még nem keltett akkora meglepetést, mint a szakember másik döntése: Ivancsics Gellértet a kispadra ültette, hogy a középpálya bal oldalán Diego juthasson szóhoz.

Ami a HSV-t illeti: Rafael van der Vaart ezúttal nem tette meg azt a szívességet a kispestieknek, hogy a meccs előtti napon akkora lendülettel emelje a magasba kisfiát, hogy meghúzza a hátát (ráadásul az őt két hete csábító Valencia időközben letett a megvásárlásáról…), így a bemelegítésre a holland csapatkapitány vezetésével vonultak ki a házigazdák. A kezdés előtti pillanatokban a németek karmestere még mosolyogva rázott kezet Tóth Ivánnal, ám a tizedik percben csúnyán becsapta a Honvéd kapusát: Abraham labdavesztését és Thimothee Atouba remek átadását követően akár maga is befejezhette volna az akciót, ám amikor mindenki lövést várt tőle, egy laza bokamozdulattal José Paolo Guerrero elé tolta a labdát, így a babérokat az üres kapuba passzoló perui támadó aratta le.

Nagy kár volt ezért a gólért, hiszen addig a Hamburg nem mutatott semmi különöset, ugyan támadgatott, félelmetes offenzíváról szó sem volt. A Frank Rostnak addig semmilyen munkát nem adó kispestiek ezt követően kétszer is egyenlíthettek volna, azonban Diego próbálkozását könnyedén hárította a hazaiak kapusa, hogy aztán a Joris Mathijsen lábáról lecsorgó, számukra rossz, számunkra jó irányba tartó labdát nagy bravúrral kaparintsa meg. Fájdalom, a Honvéd ezzel ellőtte puskaporát, az első félidőből hátralevő félórában már nem akadt helyzete. Elsősorban azért nem, mert Abrahamot és Hercegfalvi Zoltánt alig tudták megjátszani a társak, aminek részint a sok rossz passz, részint a HSV agresszív, egyúttal eredményes letámadása volt az oka. Bezzeg a másik oldalon pontosan járt lábról lábra a labda, mígnem a 38. percben Guerrero fejére szállt, onnan pedig Tóth Iván kapujába. Huub Stevens még a német szakértőket is meglepte azzal, hogy a nyáron 5.8 millió euróért igazolt Mohamed Zidant ezúttal csak a cserék közé jelölte, ám az egyiptomi helyén játszó perui hamar meghálálta a bizalmat – 28 perc leforgása alatt eldöntötte a továbbjutást…

A Honvéd sikerében bízva ötszáz magyar drukker érkezett Hamburgba, ők még a második játékrész elején hittek abban, hogy nem hiába vállalták az oda-vissza 2400 kilométeres utat, csakhogy ismét kiderült, hogy csodák – legalábbis a futballban – nincsenek, előbbutóbb érvényesül a két együttes között meglévő különbség. A kispestiek szerencséjére utóbb érvényesült: az első mérkőzésen elért 0–0 után joggal dicsérhettük őket, de a Nordbank Arenában esélyük sem volt a továbblépésre. Sőt arra sem, hogy tisztes vereséggel búcsúzzanak az UEFA-kupától, a különbség bizony nagyobb is lehetett volna. Kudarcról ugyanakkor nem érdemes beszélni, hiszen – a magyar labdarúgás megélt már ennél jóval nagyobb tragédiákat is – Hamburgban nem történt más, minthogy a minden téren erősebb klub újfent tudatosította bennünk: álmodozni lehet, csak felesleges.

A HSV 4–0-s összesítéssel jutott tovább – megérdemelten.