Viszlát, Babaarcú Gyilkos
Noha számtalan zseniális meg mozdulás, csel és remek gól fűződik a nevéhez, Ole Gunnar Solskjaerről minden futballkedvelőnek egyetlen, ám felejthetetlen pillanat jut az eszébe: az 1999-es Bajnokok Ligája döntője és annak is a 93. perce, amikor Teddy Sheringham csúsztatása után a levegőből pöckölte a Bayern München hálójába a labdát. Azzal a góllal a Manchester United véghezvitte minden idők egyik leghihetetlenebb és talán megismételhetetlen feltámadását a legrangosabb kupasorozat döntőjében: mintegy kilencven másodperc alatt megfordította az eredményt, és megnyerte a trófeát.
A csatár, akit az angol futballszakírók nem sokkal Manchesterbe kerülése után angyali és ártatlan arca miatt a kedves, ám nem túl jól csengő „Bababarcú Gyilkos” becenévvel illettek, tavaly márciusban hosszabbította meg szerződését a „vörös ördögökkel”, ám akkor még nem tudhatta, hogy a 2003-ban kezdődő makacs térdsérülése miatt nem fogja kitölteni idejét.
Az ominózus év szeptemberében a United 5–0-ra ütötte ki a görög Panathinaikoszt. A norvég támadó lőtte a harmadik gólt, és hét perccel a találata után – Paul Scholes indítását követően – a térdéhez kapott. Folytatta a játékot, ám a második félidőt már az orvosi szobában töltötte. A szerencsétlenül járó labdarúgó azóta az előző idényig alig játszott, viszont a 2006–2007-es évadban újra a régi volt. Ole Gunnar Solskjaer az idény során remekelt: harminc meccsen tizennégyszer volt kezdő és tizenegy gólt szerzett, a szurkolók pedig bizakodtak, hogy a kedvencük ismét meghatározó játékos lesz.
Mi, magyarok is megtapasztalhattuk, hogy a kiváló csatár újra nagyszerű formában van: tavaly novemberben a Szusza Ferenc Stadionban két gólt rúgott Király Gábornak az Európa-bajnoki selejtezőn…
A sors azonban megint közbeszólt.
Júniusban, a United felkészülésének közepén, egy válogatottbeli edzést követően újra fájdalmat érzett a térdében. Az orvosok újfent a műtét mellett döntöttek, s noha csak apró beavatkozást hajtottak végre, a várt jó eredmény elmaradt, a csatár pedig hosszas vívódás után a visszavonulás mellett döntött.
„Az életem volt a Manchester United, a húszas számú mez volt a mindenem, de hiába erőlködöm, nem tudom folytatni –nyilatkozta szomorúan a támadó. – Szeretném megköszönni a segítséget és a gyönyörű éveket Sir Alex Ferguson menedzsernek, csapattársaimnak, valamennyi klubalkalmazottnak és a szurkolóknak, mindenkinek, aki segített a manchesteri évek során az eredmények elérésében. Büszke vagyok rá, hogy tizenegy éven át ezt az egyesületet képviselhettem, és annyi fantasztikus élményben, valamint sikerben lehetett részem.”
A kiváló labdarúgót a szombati, Sunderland elleni bajnokin búcsúztatja el a klub.
S ha már Sir Alex Ferguson nyilatkozatával kezdtük, fejezzük is be a skót edzőguru által mondott dicsérettel: „Ole a profi futballista megtestesítője, elhivatottsága és hozzáállása mindenki számára követendő példa, reméljük, hogy a jövő tehetségei még sokat tanulnak tőle.”
