Ilyen is csak Magyarorszá gon fordulhat elő: a lelátóról kitiltott szurkolók egy csoportja az Üllői úti klubház előtt, kívülről biztatta a csapatot. Volt olyan, aki bemehetett volna a stadionba, mégis kint maradt, mondván, szurkolók nélkül a futball nem működhet. A továbbjutást azonban lelkesen ünnepelték a kívül rekedtek és a Ferencváros játékosai – úgy, ahogy voltak, mezben, sípcsontvédőben, stoplis cipőben kibaktattak a klubház elé, s a kordon mögött a szurkolókkal együtt ünnepelték a továbbjutást. Az Üllői úti stadion sokat megélt, sokat látott, de ilyet még soha...
Kint a drukkerek azt kiabálták: Szép volt, fiúk!
Talán azért mondták ezt, mert nem látták a meccset...
Maradjunk annyiban, azt minősítették szépnek a drukkerek, hogy kimentünk hozzájuk – mosolygott Mátyus János, aki talán a Ferencváros legjobb teljesítményt nyújtó játékosa volt a kupamérkőzésen. – Nagyon sokat számítanak nekünk a szurkolók, szükségünk van azokra, akik kitartanak mellettünk.
Átélt már hasonlót?
Nem, ilyet még soha.
És futballozott már ilyen kevés néző előtt tétmérkőzésen?
Nem hinném, itt, a Ferencvárosban biztosan nem. Sajnos így nem volt meg a kellő hangulat, de reméljük, hamarosan megoldódnak a problémák, és újra sokan buzdítanak minket a lelátóról.
Továbbjutottak, így ne vegye kötözködésnek, de... ha így játszanak, aligha telik meg a nézőtér.
Elfogadom a kritikát, nem futballoztunk jól. Védőként annak örülök, hogy kapott gól nélkül fejeztük be a mérkőzést, de tény, a játékunk messze nem volt az igazi. Hogy ennek mi az oka, azt nem tudom, és bár továbbjutottunk, nem lehetünk büszkék a teljesítményünkre.
