Két északi csapat az ellenfél délen

Aki járt már valamelyik jugo szláv utódállamban bármilyen sporteseményen, pontosan tudja, hogy arrafelé az ellenfélnek nincs könnyű dolga. A sport ugyanis az exjugoszláv tagköztársaságban keményen átfogalmazza a legendás liverpooli edző Bill Shankly mondatát, mely szerint: „A futball nem élet-halál kérdése, sokkal több annál!” Boszniában a sport, a kosárlabda jelenti az életet és a halált.

Cazinban több városból érkeztek biztatni kedvenceiket a drukkerek, akik már órákkal a kezdés előtt megtöltötték volna a sportcentrumot, ha bemehettek volna. Átszellemült arccal énekeltek, buzdították sajátjaikat, de mindvégig tisztelték az ellenfelet, a magyar csapatot, s a végén vastapssal köszöntötték, hogy vert helyzetből – 15 pontos hátrányból – fordított.

Szakmailag a sikernek két oka látható: az egyik, hogy a bosnyákok biztosak voltak abban, megverik a mieinket, már az elején ünnepeltek, fényképezték a csapatot mindenféle szögből, mindenféle összetételben. Amikor a második húsz perc első támadásából Nihad Dedovic 15 pontosra növelte a hazaiak előnyét, talán a helyiek szövetségi kapitánya, Nenad Markovic is elhitte, hogy megvan a meccs, és nem nagyon erőltette sztárjai, Kenan Bajramovic, Sasa Vasiljevic és Jazmin Hukic szerepeltetését. A helyükön lehetőséget kapó kiegészítő emberek odatették magukat becsülettel, ám képességeik elmaradnak a nagyokétól.

A másik ok, hogy a magyar válogatott – és ez a legnagyobb dicséret – megérezte a lehetőséget a sikerre. Aki figyelemmel kíséri a csapat idei menetelését, annak nem meglepetés, hogy a gárda határtalan akarattal harcol, sosem adja fel, ezért képes fordítani. Ráadásul nálunk főszerepet játszottak a kiegészítő emberek: Wittmann Krisztián, Horváth Zoltán vagy Ferencz Csaba.

A második helyet jelentő nyolcpontos sikerre azonban már nem maradt idő, s valós lehetőség sem. Így hiába nyert a csapat, a csoportban mindhárom válogatott ugyanannyi ponttal végzett, ám a mi kosárkülönbségünk a legrosszabb. Ezért szerdától Menorcán a kiesés ellen kell felvenni a harcot a három honosított játékossal felálló svédekkel, és a négy színes bőrű kosárlabdázót felvonultató dánok ellen, akik szombaton csupán öt ponttal verték meg az ukránokat a számukra megváltást jelentő tíz helyett.

Egy biztos, Sztojan Ivkovics már úton Boszniába elemezte a svédek játékát, s vannak felvételek a dánokról is.

Megijedni egyik riválistól sem kell, ám lebecsülni sem szabad őket. Hétfőn délelőtt tíz órakor sorsolják, ki, mikor, kivel játszik, akkor, amikor a magyar válogatott már valahol Milánó és Barcelona között repül, útban Menorca felé. Ahol már nem lehet hibázni.