A nyugati rangadón elvesztek a gólvágók

Ismét rangadóvá lépett elő a Zalaegerszeg és a Győr találkozója, hiszen a két csapat az élmezőnyben állt a forduló előtt. A mérkőzés arra is alkalmat adott, hogy összevessünk két kiváló támadót: az előző bajnokság gólkirályát, a győri Bajzát Pétert és a versengésben jelenleg élen álló, az idén már hat gólt jegyző zalai Waltner Róbertet. A ZTE támadója nagy sorozatban van, hiszen csapata három eddigi hazai meccsén összesen fél tucatszor volt eredményes – meccsenként kétszer. Bajzát Péter ennél gyengébben, mindössze egy góllal kezdte az őszt.

A mérkőzés elején valószínűsíthető volt, hogy a győri csatárnak nehezebb dolga lesz, hiszen Bajzát Pétert olykor ketten is fogták: Peter Polgar és Matej Miljatovic személyében szigorú őrzőket kapott. Igor Bogdanovics jóval Bajzát Péter mögött szerepelt, s az egyedül hagyott csatár kezdetben a középpályásoktól sem kapott sok támogatást. Ezzel szemben Waltner Róbert mellett vonalban helyezkedett Damir Pekic, és bal oldalról Tóth Norbert, középről pedig Milan Davidov adta a labdákat a támadónak, aki így többször került játékba.

A két csapat első félidei teljesítménye – csakúgy, mint a csatárok futballja – között óriási különbség volt, hiszen a Győr igen kevés akciót vezetett. Persze a Zalaegerszeg sem sokkolta veszélyes támadásokkal a vendégvédelmet, de jóval aktívabb volt a hazai együttes. Waltner Róbert néhány szép megoldással, Bajzát Péter ugyanakkor egy-két megmagyarázhatatlan lépéssel vétette észre magát – egyszer szó szerint is, hiszen rálépett a földön fekvő Ivan Dudicsra. Aztán a félidő végén mégis majdnem a győri támadó szerzett gólt, ám ahogy elhibázta a ziccert, látszott, pszichés gondokkal küszködik.

A második félidőre némileg változott a helyzet, a szünetben Egervári Sándornak talán sikerült megnyugtatnia Bajzát Pétert, mert a támadó sokkal összeszedettebben futballozott. Tíz percen belül kétszer is ziccerbe került, igaz, ehhez az is kellett, hogy Igor Bogdanovics is aktivizálja magát. A lendület azonban hamar alább hagyott, tény, a ZTE támadásai sem voltak valami félelmetesek. Waltner Róbertnek is csak egy-egy szebb villanása akadt. A második félidő derekán már sejthető volt, hogy a hazai csatár sorozata megszakad, nemhogy két, egy gólt sem szerez.

Mindent egybevetve a döntetlen reális, hiszen mindkét csapat egy félidőt futballozott valamivel nagyobb iramban. Ezúttal a gólveszélyes csatárok is csak a helyzetig jutottak, igaz, megvoltak a lehetőségeik arra, hogy eldöntsék a mérkőzést, de hibáztak, és a szerencse sem szegődött melléjük.