A találkozó rosszul indult, de ehhez semmi köze sem volt az időjárásnak, az akkor még csak borult égnek és a várható viharnak. Fogalmazzunk úgy, hogy kilátástalan labdázással, nem pedig profi, felnőttfutballal teltek a percek. Két, rossz formában lévő csapat ütközött meg, de ez még nem lehet mentség arra a színvonaltalan játékra, amely a Fáy utcában zajlott. Csúnya meccs volt, ráadásul időközben a viharfelhőktől elsötétülő ég még csúnyább látványt nyújtott. A harminchetedik percben hatalmas, már-már robbanáshoz hasonlóan hangos villám csapott le a közelben – ez volt az a pillanat, amikor Iványi Zoltán félbeszakította a mérkőzést.
Negyvenöt percnyi kényszerpihenő után mégis úgy döntött a játékvezető, hogy folytatódjék a mérkőzés. A félidőből hátralévő kilenc perc fordulatot hozott: a Paks teljesen váratlanul első kapura lövéséből gólt szerzett, s előnyét meg is őrizte az ezúttal csupán két percig tartó szünetig. Fordulás után ugyanaz a rossz játék folytatódott, mígnem a Paks ismét gólt szerzett. És miközben a vendégek kihagytak egy óriási ziccert, feltámadt a Vasas: egy átlövésből szépíteni tudott, egyenlített, majd a végén a győzelmet is megszerezte, igaz, két öngól is segítette. A hazai talpra állás dicséretet érdemel, ám hogy a csapatok 80 percig miért nem voltak hajlandóak futballozni, talány...