Támadásra kényszerítve
2 0 0 6 nyarán a Jászapáti volt az Üllői út vendége – egy esztendővel ezelőtt Laczkó Zsolt győztes gólja néhány perccel a rendes játékidő letelte előtt, pontosabban a 83. percben született meg. 2007. augusztus 11-én a BKV Előre gól nélkül úszta meg a kilencven percet – ám a hosszabbításban kétszer is betalált az FTC. Lipcsei Péter a 91., Edouard Ndjodo a 95. percben talált be a kapuba, és ez azt jelentette, hogy a Ferencváros kétszer annyi góllal kezdte ezt a szezont, mint a tavalyit.
Izgalmasan kezdődött a bajnokság.
Valóban nagyon kései gólokkal szereztük meg a három pontot – értékelt Csank János, a zöld-fehérek vezetőedzője. – De a legkevesebb, amit elmondhatok, hogy benne volt a levegőben a találat. Kis túlzással, nyolcvan százalékban mi birtokoltuk a labdát, megvoltak a lehetőségeink, hogy már korábban vezetést szerezzünk, de el kell ismerni, hogy az ellenfél kapusa nagyszerű formában védett. Tudja, nem is bánom, hogy így alakult. Bizonyos szempontból jobb, ha az utolsó pillanatban szerzi meg a csapat a győzelmet.
Mire gondol? Szereti az izgalmakat?
Nem erről van szó. Más a hatása az ilyen sikernek. Nálunk, a magyar futballban sokszor meg kell magyarázni a győzelmet, hiába látjuk, hogy a világon mindenhol csak és kizárólag az eredmény számít. Mert ha az elején találunk két gólt, akkor azt firtatják, miért nem rúgtunk húszpercenként még kettőt – pedig az is ugyanolyan kétgólos siker, mint ez. A közönség tombolása is sokkal erősebb, lényegesen nagyobb a gólöröm ilyenkor, a nézők sem úgy mennek haza, hogy átaludták a második félidőt, hiszen tapasztalhatták: küzdöttünk, hajtottunk, mentünk az utolsó utáni pillanatokig, és ennek meglett az eredménye. Látja, régen azt mondták, a meccs kilencven percig tart, de ma már ez sem igaz. Hiszen a kilencvenötödikben is lehet gólt szerezni. Addig harcoltunk, amíg a játékvezető le nem fújta a találkozót.
Említette a közönséget. Sokan tartottak az összecsapástól, hiszen a nézők egy része és a klubvezetőség között feszültség volt tapasztalható. Rasszista felhangokkal fogadták Edouard Ndjodót, szóval, túlságosan is forró légkörre lehetett számítani.
Egyetlen rossz szavam sem lehet a nézőkre, egyáltalán nem voltak türelmetlenek, és azt kell mondanom, ennek döntő hatása volt a mérkőzés kimenetelére. A játékosok ugyanis nem voltak idegesek, pedig könynyen azok lehettek volna, ha nem érzik a szurkolók támogatását. Minden ideális volt ebből a szempontból.
A csapat mentalitása és játéka megfelelt a várakozásnak?
A hozzáállással nem volt gond. Mindenki hajtott, ahogy bírt. A játék, persze, más kérdés. Lehetnénk sokkal gyorsabbak, néha akkor is visszafelé passzolunk, amikor a szituáció ezt nem indokolja, és ez túlságosan lelassítja az összjátékot. Ráadásul el kell ismernem, rengeteg pontatlanság jellemezte a futballunkat, a pálya belső részein egy rossz labdaátvétel vagy egy-egy pontatlan passz már megakadályozza a támadást, ebben tehát mindenképpen lehet fejlődni. Nem voltunk eléggé hatékonyak a széleken sem, túl kevés szögletet, oldalról beívelhető szabadrúgást rúgtunk. Arra pedig fel kell készülni, hogy az ellenfeleink az Üllői úton a BKV Előréhez hasonlóan zárt harcmodorban futballoznak majd. A négy védő át sem lépte a felezővonalat, a két belső középpályás követő emberfogással kísérte a mieinket, főleg Lipcsei Pétert, és nehéz megbontani egy ilyen zárt védekezést.
Szerencsére sikerült…
A nyolcvannyolcadik percben is tudta, hogy győznek? Hitt a sikerben?
r már eszembe jutott, lehet, hogy hiába töltöttük el az egész mérkőzést az ellenfél térfelén, mégsem tudjuk kiharcolni a győzelmet. Azért is küldtem előre Mátyus Jánost, hátha egy légi párbajt meg tud nyerni a kapu előterében, és lám, Lipcsei Péter gólja is egy ilyen szituáció végén született meg. Szóval, ott a kispadon mi is tettünk a győzelemért, nem csak néztük a meccset
