Mentális kihívás

Ismét nagyszerű heteket zárt Szávay Ágnes – nem mintha az elmúlt hónapok bármelyikére különösebb panasza lenne. Tavaly október elején még a világranglista 308. helyén állt, a júliust már a hetvenediken kezdte. Wimbledonban szettveszteség nélkül verekedte fel magát a főtáblára, ahol simán megnyerte első mec csét, ám az ukrán Aljona Bondarenko még túl nagy falat volt a számára. A palermói WTA-tornán – pályafutása során először a kiemeltek között szerepelt – már nem volt, aki megállítsa: játszmát is csak az orosz Jelena Bicskova tudott nyerni ellene, így – két, a legjobb harminc közelében tanyázó teniszezőt is legyőzve – megszerezte élete első WTA-tornagyőzelmét.

A következő hétre, a 175 ezer dolláros Bad Gastein-i viadalra kissé elfáradt, de a negyeddöntőig azért ott is eljutott, és a világranglista-31. olasz Francesca Schiavonét is nagy küzdelemre késztette, pedig Szávayt an nyira megviselte a sorozatterhelés, hogy az sem volt biztos, hogy egyáltalán ki tud állni a meccsre. Párosban ugyan így is bejutott a döntőbe a cseh Vladimira Uhlirová oldalán, de a verseny után kéthetes pihenőt tart – már amennyire egy zürichi edzőtábor pihenés – mielőtt útnak indulna a tengerentúlra, az augusztus 27-én kezdődő US Open két felvezető versenyére.

„Áginak még hozzá kell szoknia ehhez a terheléshez, korábban nem volt példa arra, hogy egyéniben és párosban is ilyen hos szas menetelésben lett volna része, de a jövőben, amint a legjobbaknak, neki is fel kell készülnie erre – mondta el aSzávay szakmai felkészülését irányító Kuharszky Zoltán, aki korábban a német Anke Hubert és a szerb Ana Ivanovicsot is edzette. – Ez elsősorban mentálisan jelent nagy feladatot: nem könnyű vasárnap megnyerni egy tornát, majd hétfőn repülőre ülni és kezdeni az újabbat, de természetesen fizikailag is megterhelő.”

Az már nem jelent újdonságot, hogy a 18 éves teniszező egyre feljebb és feljebb kapaszkodik a világranglistán, de júliusi eredményeivel egyesben és párosban egyaránt megjavította eddigi legjobb helyezését. Az egyéni rangsorban a 36. helyig jutott, a csak az idei év eredményeit figyelembe vevő WTApontversenyben pedig a 38.-on is állt már, bár azóta két-két hel lyel vis szacsúszott. A páros-világranglistán jelenleg a 44., a kettősök pontversenyében pedig Uhlirovával az igencsak előkelő 12. helyet foglalják el.

És nincs megállás: miután október elejéig nem veszíthet ranglistapontot, a következő hetekben még feljebb kapaszkodhat, bár az US Openen még jó néhány vis szalépés kellene ahhoz, hogy a 32 kiemelt közé is bekerüljön. Két verseny még vár rá az amerikai bajnokság előtt, azaz javíthatna helyezésén, de az elsőt, az 1.34 millió dolláros torontói tornát inkább az akklimatizálódásnak szenteli.

„Ági csak párosban versenyez majd, egyesben ugyanis még a hat héttel ezelőtti helyezésével szerepel, így nem lenne főtáblás – indokol Kuharszky. – A következő, New Haven-i tornán már elindul egyesben is, bár még selejtezőt kell játszania. A későbbi viadalokon már ott lesz a főtáblán.”

A magyar lány tehát mind jobban szerepel, ám az előrejutás egyre nehezebb számára: minél közelebb kerül az élmezőnyhöz, annál jobb teljesítményre van szüksége ahhoz, hogy egy kicsivel is feljebb kapaszkodhasson. Hogy mást ne mondjunk, két hónappal ezelőtti, barcelonai negyeddöntője még tizenkét helyet ért számára a világranglistán (a 82.-ről a 70. pozícióba ugrott), míg a Bad Gastein-i hasonló szereplés után, amely valamivel még több ranglistapontot is ért, már csak egyet lépett előre. Bár a közelmúlt magyar versenyzői, Mandula Petra, Kapros Anikó vagy épp Kuti Kis Rita „hasonló magasságon” szálltak ki a versengésből, Kuharszky Zoltán úgy véli, tanítványában van tartalék.

„Természetesen létezik egy felső határ, ameddig egy-egy játékos eljuthat, de ezt elsősorban a képességek határozzák meg – magyarázza a szakember. – Sokan csak a játék egyes elemeiben tudnak kiemelkedőt, amivel elérhetnek egy bizonyos szintre, ám a hiányosságokat akkor már késő pótolni. Ági viszont sokoldalú teniszező, ha ös szeáll a játéka, sokra viheti. A személyes véleményem az, hogy nála a legjobb húsz környéke lehet a vízválasztó, onnantól azon múlik minden, mentálisan men nyire tudja kezelni a kialakult helyzetet. A körülmények adottak ahhoz, hogy még feljebb lépjen, biztos a háttere, talán jobb is, mint mondjuk Manduláé vagy Kaprosé volt. A mi dolgunk az, hogy felkészítsük arra, ami rá vár. Hogy men nyire tud majd eleget tenni az elvárásoknak, azt az idő dönti el. Főleg a stresszhelyzetekben hárul ránk fontos szerep, hiszen mindenkinek vannak hullámvölgyei. Fontos, hogy ne ragadja magával egyfajta negatív spirál, gondolkozzon hos szú távon, és lépjen túl a pillanatnyi nehézségeken.”