Jól érzi magát a bőrében
Megtenné, hogy húsz perc múlva visszahív, mert szeretném befejezni a pakolást, keddtől ugyanis három hétig nem jutok haza – élt egy udvarias kéréssel az irányító a telefonhívásra, majd a kért idő leteltével készségesen folytatta. – A hétfői az egyetlen szabadnapunk, keddtől már folytatódik a felkészülés, aztán szombaton Bulgária következik.
Akkor talán már az igazi versenyláz tükröződött vasárnap az észtek elleni találkozón az arcán, amikor dühösen csapott a levegőbe egy-egy rosszul sikerült mozdulatsor végén…
Nyerni akartam. Mint mindig. Ez a legfontosabb a pályán, nem?
Még akkor is, ha minden szakember azt hangsúlyozza, hogy a felkészülés ilyen szakaszában nem fontos az eredmény, hanem „csupán” az, hogy készen álljunk a pótselejtezőkre?
– Én mindig nyerni akarok, szerintem a társaim is így vannak ezzel.
Azért egy-két hiba bebecsúszott, kaptunk néhány kívülről elkerülhetőnek tűnő kosarat, amelyre ráadásul még pluszbüntetőket is dobhattak az észtek.
– Ez betudható a törvényszerű fáradtságnak – hiszen ne feledjük, nem pihentünk rá a szlovákok és az észtek elleni találkozókra, edzések közben játszottuk a meccseket –, emellett a hátsó elzárásoknál nem kommunikáltunk rendesen egymással, így elcsúsztunk a váltásokkal. Ezek azonban olyan hibák, amelyeket szombatig ki tudunk javítani.
A lepattanó labdákból is mindig többet szedtek eddigi ellenfeleink, mint mi.
Ezen úgy lehet javítani, hogy sokkal jobban kell figyelnünk a kizárásokra, és nem arra ügyelnünk, hogy mindenáron a lepattanóért ugorjunk. Ez egyébként abból fakad, hogy a magyar bajnokikon sokkal könynyebben jutunk hozzá a lepattanókhoz, mint amikor egy fizikailag erősebb ellenféllel szemben kell felvennünk a versenyt a nemzetközi mezőnyben. Ezért kell azt megakadályoznunk, hogy az ellenfeleink egyáltalán olyan pozícióba kerülhessenek, hogy leszedhessék a lepattanót.
Ön jó formában játszik, hiszen az egy hete véget ért tallinni tornán is a csapat legeredményesebb játékosa volt, és Szombathelyen is a legjobb játékosnak választották. Vasárnap sem aprózta el: 24 pontot dobott.
Valóban jól érzem magam a bőrömben, több az önbizalmam, ezért is vállalkozom bátrabban.
Mitől nőtt meg az önbizalma?
Nem csak nekem nőtt meg, szerintem a társaimnak is. Jó ebben a válogatottban játszani, már várom a következő edzést.
Még úgy is, hogy három hétig nem mehet haza?
Még úgy is. Aki látta a mérkőzéseinket, figyelte, milyen hozzáállással játszunk, küzdünk meg minden egyes labdáért, az szereti ezt a válogatottat. Különösen jólesett a szombathelyi közönség vastapsa, amikor lecseréltek, mert errefelé azért én nem mindig tartoztam a közönségkedvencek közé. És nemcsak engem tapsoltak meg, hanem az egész csapatot. Az pedig mindennél többet jelent, ha a szurkolók elfogadják és buzdítják a válogatottat…
