Kilencvenperces álom

Vasárnap bizonyítást nyert, hogy Roberto Mancini következetes szakember.

Az Internazionale vezetőedzője tavaly ősszel ismerkedett meg Filkor Attila nevével, miután az akkor még 18 esztendős, augusztusban igazolt magyar középpályás néhány hét alatt kitűnt játékával a tartalékcsapatból, a Primaverából.

A korábbi 36-szoros olasz válogatott csatár jól az eszébe véste a nevét, és az ősszel többször is meghívta tréningezni a nagycsapathoz, majd egy barátságos, valamint két Olasz Kupa-találkozón is beküldte a hajrában néhány percre a fiatal futballistát. Sőt egyre többször számított rá a bajnokikra nevezett bő keretben is – igaz, végül Serie A-s mérkőzésen nem adott neki lehetőséget. És mielőtt Filkor Attila elbizonytalanodott volna, Mancini a nyári felkészülés során rögvest jelezte, a felnőttcsapat keretében számol a magyar légióssal. Három előkészületi meccsen is pályára küldte, majd nevezte az Emirates-kupára, amelyen viszont a Valencia elleni első meccsen még nem állította be. Vasárnap azonban már teljes volt az ifjú magyar öröme, hiszen szerepelt a neve az Arsenal elleni kezdőcsapatban, azaz újabb „lépcsőfokra” léphetett fel az Inter-hierarchiában.

„Fantasztikus, hátborzongató érzés volt hatvanezer néző előtt szerepelni az Emirates Stadionban – kezdte Filkor Attila. – Nem sokkal a mérkőzés előtt tudtam meg, hogy kezdő leszek, ki volt írva egy papírra a tizenegy „bűvös” név. El tudja képzelni, mennyire izgultam az elején? Aztán viszont teljesen feloldódtam, a végén pedig már minden percet élveztem. Nagyon boldog vagyok, hogy játszhattam az Arsenal ellen, engedje meg, hogy kivételesen ezúton is üzenjek a szüleimnek, mindent köszönök nekik.”

Bár a találkozón az Inter szerezte meg a vezetést, az olasz sztárcsapat végül 2–1-re kikapott az „ágyúsoktól”, a holland Robin van Persie a 85. percben gyötörte be a hazaiak győztes gólját. Ettől függetlenül nem érheti kritika Filkor Attila teljesítményét, hiszen végig a pályán volt, az Inter honlapja szerint kitűnt a letámadásoknál, az olasz klub saját televíziós társaságának szakemberei pedig a lefújás után egyből őt rohanták meg, interjút kértek tőle – ez a figyelem általában a csapat legjobbjának dukál...

Ennél is fontosabb, hogy a szűkszavúságáról híres Roberto Mancini is egyből gratulált a kilencven perc alatt nyújtott produkciójához.

„Nem panaszkodhatom, úgy érzem, jól ment a játék, két lehetőségem is volt arra, hogy gólpasszt adjak – hadarta lelkesen a magyar középpályás. – A második félidőben a jobb oldalon indultam meg, kitörtem a rám támadó védők gyűrűjéből, egészen az alapvonalig vezettem a labdát, majd középre adtam, de David Suazo éppen lemaradt róla. Néhány perccel később szintén a jobb oldalról adtam be, Luís Figo azonban az ötösről fölé fejelt. Nem volt könnyű mérkőzés, a szinte a legjobb felállásában játszó Arsenal rendkívül gyorsan játszott. Bevallom őszintén, néha csak kerestem a labdát.”

A lényeg az, hogy általában megtalálta. Mint ahogy annak idején őt Roberto Mancini.