Háború a csillagokért

Sohasem tudjuk meg, hogy mennyi pénzt fizetett volna annak idején Albert Flóriánért a Flamengo, Farkas Jancsiért a Santos, Mészöly Kálmánért a Benfica, Tichy Lajosért a Milan, vagy Bene Ferencért a Barcelona. Ma már legenda mindez, pedig egykoron nagyon is valóságos történet volt. Az elvtársak nem engedték külföldre világklasszisainkat, azzal az indokkal, hogy nekik a futballpályán kell csapást mérni az imperialistákra.

Azóta gyökeresen megváltozott minden körülöttünk, és ma már ott tartunk, hogy egy világsztár labdarúgó majdhogynem többet ér forintban, mint egy kisebb magyar település az összes ingó és ingatlanjával. Már nincs titok, már nincs szemérmeskedés, a pénz diktál, a pénz irányít mindent. Elképesztő összegekről hallani, és mi itthon, az évtizedek óta sikertelenségben élő magyar futballban nem hiszünk a szemünknek. A brazil Kakáért kilencvenmillió eurót fizetne a Real Madrid. Abba most ne menjünk bele, hogy Albert Flórián, a Császár a maga idejében legalább olyan futballista volt, mint a vékonydongájú Milan-játékos.

Akkor még nem üzletiesedett el teljesen a világ labdarúgása, mára viszont elitklubok uralják a sportágat, olyan kört képezve, amelybe még a középszintű európai csapatoknak sincs lehetőségük bekerülni. Csak az a kérdés, hol a vége, hol húzódik a felső határ. Félő, a csillagos égig rugaszkodnak majd el öt, vagy éppen ötven év múlva is. Nincs, aki vagy ami megállítsa ezt az elképesztő költekezést, ezt az ádáz háborút egyegy zseni megszerzéséért.

A Real Madrid jár az élen, és nemcsak Kaká miatt: a királyi gárda büszkélkedhet a futballtörténelem eddigi legdrágább tranzakciójával is, amikor 2001-ben 72 millió euróért szerződtette Zinedine Zidane-t a Juventustól. Néhány évvel ezelőtt II. János Pál pápa emelte fel a hangját a horribilis átigazolási tételek láttán, talán egy halk imát is elmondott, s az Úr bocsánatát kérte a kapzsiság és a sport elüzletiesedése miatt. Pedig ő is sejthette, hamarosan a jóisten pénze sem lesz elég a világszínvonalú futballra...