Mindenki gyanús?

A Tour de France utolsó hetében szinte minden napra jutott egy-egy botrány, doppingeset. Szerdán Michael Rasmussent csapata, a Rabobank visszaléptette, mert kiderült, hogy Olaszországban volt, amikor azt állította: Mexikóban edz. Vagy mégsem? A visszaléptetésekor sárga trikós kerekes ugyanis ismét azt mondja, amit korábban, vagyis hogy mégiscsak Mexikóban tartózkodott júniusban, a kérdéses időszakban. „Nem igaz, hogy Olaszországban voltam. Ez csak kitaláció. Semmilyen bizonyítéka sincs annak, aki ezt állítja. A főnököm egy bolond” – fakadt ki Michael Rasmussen. Mint ismert, a Rabobank vezetője, Theo de Rooy egy személyben döntött versenyzője visszaléptetéséről, miután Davide Cassani, a RAI olasz televízió szakértője azt állította, látta Rasmussent az olaszországi Dolomitokban, mégpedig akkor, amikor Mexikóban volt. Állítólag. Már csak az a kérdés, hogy Rasmussen miért éppen a Rabobank vezetőjével folytatott beszélgetés idején emlékezett úgy, hogy mégis Olaszországban készült, előtte és utána viszont nem. Nem ez az egyetlen dolog, amelyben néhány óra leforgása alatt megváltozott Rasmussen véleménye. Visszaléptetése után még úgy nyilatkozott, vége a karrierjének, péntekre azonban már harcosabb kijelentéssel állt elő: „Mindenkit biztosíthatok afelől, hogy még nem jött el pályafutásom vége.” A Rasmussen-ügy megosztotta a kerékpáros-társadalmat. A háromszoros Tour-győztes Greg LeMond azt mondja, ha a dánt kizárták, akkor ezt másokkal is megtehetnék. „Elképesztő, ahogyan a versenyzők tekernek hegyre fel. Gyorsabbak, mint Marco Pantani volt egykor” – mondta LeMond. Lemond még ennél is tovább ment, újabb követ dobva az amúgy is erősen fodrozódó vízbe: „Alberto Contador neve rajta volt a Fuentes-listán. Nem akarom meggyanúsítani őt, pusztán azt mondom, hogy Rasmussen vetélytársaira is figyelni kellene.” LeMond azon a véleményen van, hogy vasárnap a ChampsElysées-n nem kellene kiosztani a sárga trikót. „Szimbolikus lépés lenne – magyarázta. – Ennek ellenére nem aggódom a Tourért. Olyan esemény, amelynek történelme és dicsőséges múltja van. A három hét alatt a versenyzők színészekké válnak. Ha váltogatjuk vagy lecseréljük őket, a Tour akkor is megmarad. Ami miatt egy kicsit borúlátóbb vagyok a kerékpársportot illetően, az az, hogy újabb nagy pofont kaptunk. És mindig, amikor azt hisszük, hogy már csak jobb jöhet, újra és újra visszaesünk.” Van még ennél is lejjebb?