A kincskereső

Ma már jótékony homály fedi, hogy történetünk főhőse miként került a világ leggyönyörűbb asszonyainak hazájába.

Lehet, hogy a pálinkától, bortól mámoros szafari egyik részvevője fedezte fel, ahogy peckesen lépdelt, önbizalomtól duzzadóan araszolt a főutcán.

Az is előfordulhat, hogy Török József, a Tatabánya ügyvezetője ment ki érte, és hozta el egy kiscsapattól. Mindenesetre tény, Dorge Rostand Kouemaha egyszer csak felbukkant Magyarországon, s Tatabányán kötött ki.

Ott éldegélt az egykori bányászvárosban, joghurtot, tejet, kolbászt, dobozos sört vásárolt a helyi üzletben, és mellesleg szenzációsan futballozott.

Aki látta őt az első magyarországi meccsein, már lelkesen beszélt róla. Lendületes volt, robbanékony, és olykor egészen leheletfinoman ért a labdához.

Máskor bokamozdulattal passzolt, majd cselezett és trükközött, mint néhány korábbi kedvencünk: már a Loki játékosaként úgy nyeste be a labdát a DVTK kapujának bal oldalába, mintha Törőcsik Andrist láttuk volna a Megyeri úton, és úgy spiccelt a hálóba egészen meghökkentő mozdulattal, akár Nyilasi Tibor az Üllői úton.

Túl lelkes lenne ez az írás? Lehet, de engedtessék meg ennyi elfogultság. Van itt egy futballista a magyar bajnokságban, aki egy személyben testesíti meg azt a csatárideált, amelyet évek, sőt évtizedek óta nem láthattunk magyar pályákon.

Voltak itt hórihorgas centerek, ünnepeltünk mi gólkirályokat, de aztán a nemzetközi porondon egyikük sem vitte sokra.

Ránézésre Kouemaha sem szabolcsi legény vagy hortobágyi ifjú, esetleg a nyolcadik kerület szülötte – de itt játszik, nekünk, magyaroknak szerez örömet, és nagy kérdés, mire viszi.

Jöttek a hírek korábban is, hogy szerződtetnék őt Lengyelországban, esetleg Belgrádban, aztán végül mégis Debrecenben kötött ki, s néhány napon belül nagy kalandba kezd a Lokival együtt.

Most dől el, hogy ez a Kouemaha-szerű tálentum csak a mi legatyásodott futballunkban számít különlegesnek, avagy képes lesz megbirkózni svéd, északi, angol, olasz vagy ki tudja, milyen nehéz ellenféllel is. Egy biztos, kameruni fiúnak régen tapsoltak és drukkoltak így Magyarországon.