Kutyaütők kíméljenek!

Megszokta, megszerette Sopront?Megszokta, megszerette Sopront?

Sokan mondták már, hogy szép és nyugodt város, ám megerősíteni mindezt nem tudom: egyelőre a lakásomon és a pályán kívül másutt nem jártam – felelte Détári Lajos.

A csapattal minden rendben?

Úgy érzem, igen.

A keret ugyan még nem végleges, de vasárnapra az lesz. Két-két kapusra és csatárra feltétlenül szükségem lenne még, remélem, mire a hét végére érünk, megállapíthatjuk, hogy megfelelően erősítettünk. Szeretném, hogy hétfőtől kizárólag azok járjanak edzésre, akiket szerződés köt a Sopronhoz.

Ahogy hallom, eddig egymásnak adták a kilincset az úgynevezett próbajátékosok.

Ne is mondja! Nem győzöm szidni magam, hogy bizalmat szavaztam néhány, magát futballistának képzelő embernek. Szégyen, hogy egyesek – ha csak egy meccs erejéig is, de – magukra ölthették a Sopron mezét. Sajnos a menedzserek a legtöbbször másképp látják, vagy inkább láttatják a dolgokat, és be kell valljam, ez nagyon idegesít.

Ha játékosügynök lennék, biztosan nem ajánlgatnék kutyaütőket.

Bárányos Zsolt, Tóth Mihály és Kenesei Krisztián érkezését viszont örömmel vette volna, ám egyikük sem igazolt Sopronba, s ha ez nem lett volna elég, időközben Feczesin Róbert és Magasföldi József is távozott. Rácsapott az asztalra?

Minek csapkodjak, ez a nyugalom városa… Említettem korábban is, nincs olyan magyar edző, aki ezeket a futballistákat ne látná szívesen a csapatában, de ha nem sikerül idehozni, illetve megtartani őket, akkor azt tudomásul kell venni. Miként azt is, hogy a klub játékospolitikájába ma már nem fér bele klasszisok szerződtetése. Hozzáteszem, neves focisták még mindig csatlakozhatnak a kerethez, azonban, ha nem jön senki, akkor sem esem kétségbe: tizennégy olyan labdarúgónk van, aki még nem töltötte be a huszonharmadik életévét. Néhányan közülük meghatározó játékosai lehetnek előbb a Sopronnak, aztán az élvonalnak, végül pedig a válogatottnak. Szolgáljon nevekkel, hogy néhány év múlva elővehessük ezt a lapszámot, és csettinthessünk: lám, Détári Lajosnak igaza volt.

Dlusztus Andrásra és Gyömbér Gáborra külön felhívnám a figyelmet, ha megkapják a lehetőséget, biztosan élnek majd vele. Utóbbi irányító, sokat fut, én mondom, nagy jövő áll előtte.

Akár új Détári is lehet?

Akár, de legyen „csak” egy jó Gyömbér.

Mi a hálásabb, tehetségekből csapatot építeni, vagy sztárokkal dolgozni?

Egyik sem hálátlan munka. Jó játékosokkal persze könnyebb nagyot alkotni, nekik elég egyszer, legfeljebb kétszer levezetni, hogy mit szeretnék, és máris csinálják. A fiatalok összekovácsolásához több idő kell, de az is nemes feladat. Egy szakvezetőnek jó érzés azt látni, ahogy nap mint nap fejlődnek.

A soproni ifjak megértették már, mit vár tőlük?

A fiúk hozzáállására egy rossz szavam sem lehet, a maximumot nyújtják minden edzésen.

A tesztmérkőzéseken is? Mert bizony beleszaladtak egy-két vereségbe…

Ó, nincs ezzel semmi probléma, ha valamikor nem számít az eredmény, akkor az a felkészülési időszak. Az Újpesttől például úgy kaptunk ki négy egyre, hogy a szünetben lecseréltem a kezdő tizenegyet. A hibákat természetesen szóvá teszem az öltözőben, ám eddig, higgye el, nem volt miért kiakadnom.

A tulajdonos sem szólt, hogy kapják össze magukat?

Vízer László Máriusszal tizenhetedikén találkozunk, akkor beszámolok neki az elmúlt két hétben történtekről. Szerencsére csupa jó történt velünk mostanság.

Töretlen az optimizmusa, ugye?

Az, persze. Ha egy edző pesszimista, az már régen rossz.