Az első értékes arany

Még nem nyert aranyérmet világversenyen, és eleinte úgy tűnt, ezúttal sem tud győzni. Vajda Attila állhatott már olimpiai és világbajnoki dobogón (mindkétszer harmadik lett), kétszer nyert Világkupát, de számottevő diadalt nem aratott a nemzetközi mezőnyben.

A 2004-es athéni olimpián robbant be a nemzetközi elitbe, amikor óriási meglepetésre bronzérmet nyert. Még idehaza is alig ismerték. Tavaly lakásajtaja üvege szétvágta a lábát, az is csoda volt, hogy egyáltalán rajthoz tudott állni a szegedi világbajnokságon – ezután harmadik lett! A Világkupa-sikereket úgy érte el, hogy a riválisok mindkét alkalommal jelen voltak. Tavaly Duisburgban a magyar kenus legyőzte többek között a román Florian Mironcicot, az orosz Makszim Opaljevet, a német Andreas Dittmert és a cseh Martin Doktort. Az idei szegedi versenyen pedig emlékezetes hajrával került Dittmer elé, de ez sem változtat azon, hogy Magyarországon a sportszerető közvélemény igazából csak az olimpiai, a világbajnoki, illetve az Európa-bajnoki aranyérmet értékeli.

A vasárnap véget ért kontinensviadal első napján Vajda Attila szótlanul, letörten ült az északnyugat-spanyolországi Pontevedrától 15 kilométerre fekvő pálya mellett, a csónakház bejáratánál. Az 1000 méteres előfutamban csak a negyedik helyen végzett, ő volt a magyar válogatott egyetlen tagja, akinek a leghosszabb távon középdöntőznie kellett. Szokatlanul csendes és elkeseredett volt, arról beszélt, hogy a legutóbbi, hazai válogató óta nem találja korábbi jó formáját, ráadásul az okokat sem tudja.

„Elképesztően rossz az a spanyolországi pálya, és az időrend is furcsa volt – elemezte gyengélkedése okait a szegedi kenus. – Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy délelőtt tizenegy órától és este hattól kell versenyeznem, itthon mindig kora reggel és kora délután vagyok vízen. Utólag azt mondom, nagyon jó, hogy így alakult, jó, hogy ezren meg ötszázon is kellett elő- és középfutamoznom, hiszen lassacskán megszoktam, elfogadtam a pályát és az új lapátot.”

Az ezres előfutamban eltört Vajda falapátja, amelyet több mint két éve használt. Hamarosan újat kapott, de az karbonból készült, merevebb és harminc dekával könnyebb, mint amelyet gazdája megszokott.

Pénteken a középfutam után sem tűnt sokkal boldogabbnak a 24 éves versenyző, mint egy nappal korábban, pedig bejutott a fináléba.

„Rengeteget beszélgettem edzőmmel, Vécsi Viktorral, nem nyugodtam bele, hogy semmi sem akar összejönni az Európa-bajnokságon – folytatta Vajda. – Minden gondolatomat megosztottam Viktorral, közösen próbáltunk megoldást keresni a bajokra. A lábtámaszomat feszesebbé tettük, az új lapát magasságából pedig lecsippentettünk másfél centit.”

Vécsin kívül Angyal Zoltán szövetségi kapitánynak is volt mondanivalója az ifjú kenus számára, de ennek Vajda már kevésbé örült…

„Nem sértődtem meg azon, amit a kapitány mondott, de úgy éreztem: nincs szükségem arra, hogy negatív dolgokat halljak – közölte a Démász-Szegedi VE sportolója. – A jogos bírálatokat mindig elfogadom, de nem tartottam valósnak azokat, amelyeket mondott, inkább arra akartam koncentrálni, mit kellene jobban csinálnom.”

Szombaton 11 óra 24 perckor elrajtolt a döntő. Az ellenfelek között most is ott volt Opaljev, Dittmer, sőt a spanyol olimpiai bajnok, David Cal Figueroa is. A magyar versenyző az egyes pályán lapátolt, a felevező sávban folyamatos volt a „szembeforgalom”, a későbbi futamok rajtjához igyekvő egységek hullámai Vajda hajója oldalának csapódtak. De a magyar legény nem hagyta magát, a mostoha körülmények és a problémák megedzették, dacossá tették. Ő, aki a kilométeres táv jelentős részében a mezőny közepén vagy végén szokott haladni, majd őrületes hajrát nyit, és faképnél hagyja a riválisokat, ezúttal már 250 méter után vezetett. Fél távnál három hajóhossz volt az előnye, végül elképesztő fölénnyel, két és fél hajóval győzött. Megnyerte első igazán értékes aranyérmét!

A csodálatos feltámadásról Vajda elmondta: tudatos taktika volt, hogy már az elején megszökik a mezőnytől.

„Általában nem szokott sikerülni, nem tudom, most hogyan jött össze – vélekedett az újdonsült Európa-bajnok. – A világbajnokság után megint bizonyítottam, hogy ha nehéz helyzetben vagyok, akkor is fel tudok állni, képes vagyok jó versenyt futni, ha nem kiemelkedő a formám. Lehet, hogy hisztiztem és elégedetlenkedtem néha, de „fejben” végig ott voltam a pályán, amikor futam volt, mindig maximálisan koncentráltam.”

Vajda július 1-jén, vasárnap az 500 méteres döntőben a nyolcadik helyen végzett. Azt mondja, erre is büszke, mert sikerült végrehajtania, amit tervezett, eleinte együtt haladt a többiekkel, de megint a legszélső pályára került, ezúttal a kilencesre, amely sokkal rosszabb, hullámosabb, mint az egyes – ezért nem tudott lefaragni a hátrányából a hajrában. A következő állomás a világbajnokság – 1000 méteren ott is győzni szeretne...