Talmácsi újra a dobogón

A versenyek versenye ez – mióta egyáltalán létezik a világbajnoki sorozat (1949), az asseni futam mindig szerepel a programban. Ennek megfelelően igazán különleges, történelmi tett itt nyerni. Talmácsi Gábornak egyszer már sikerült (2005-ben a KTMmel), és feltett szándéka volt, hogy szombaton ismétel. A bemelegítésen rendkívül magabiztos volt (a második helyet szerezte meg), aztán következett a rajt. Talmácsi erősen koncentrált – még a szokásos viccelődés is elmaradt, nem mókázott, amikor őt pásztázta a kamera.

A rajtot jól kapta el: nyert egy pozíciót, és néhány kanyar múlva még egyet. Az hamar kiderült, hogy Mattia Pasini ezen a napon kiemelkedik a mezőnyből. Már a verseny elején elhúzott a többiektől, és előnyét körről körre növelte – ha hátranéz a leintéskor, senkit sem látott volna maga mögött. Diadala pillanatában ugyanis a többiek éppen csak befordultak az utolsó kanyarba. A hattagú boly elején Talmácsi Gáborral… Az utolsó körben még Sergio Gadea vezette az üldözőket, ám a magyar szemfülesen kibújt mellette, így az aranysisak jelent meg először a kamerák látószögében. Volt azonban még valaki, aki pályázott a második pozícióra – a vb-éllovas Hector Faubel, aki Talmácsit meglepve kívülről előzött.

„Nem tudtam, ki van mellettem, azt hittem, Corsi jön – mondta Talmácsi. – Mivel ő elég veszélyes, kitettem a kezemet. Nem akartam megütni, csak felkészültem rá, hogy ha kell, eltolom magamtól a motorját, nehogy túl közel jöjjön vagy fellökjön. Amikor mellém ért, akkor láttam, hogy Hector az. Sajnos a kanyar előtt vissza kellett váltanom egyes fokozatba, mert túl gyorsan érkeztem, nem tudtam volna befordulni. Kis késéssel tudtam csak kigyorsítani, és ez elég volt Faubelnek az előzéshez.”

Bár az arcát nem lehetett látni a plexi mögött, Talmácsi mozdulataiból kiderült, hogy rendkívül ideges. És ez tökéletesen érthető is, hiszen a motorja ezúttal nagyon gyors volt. Az egyenesekben ugyan még nem volt tökéletes, ám a kanyarokban egyértelműen jobb volt, mint a másik két Aspar-pilótáé.

Ami az utolsó kanyarban látott kézmozdulatot illeti, Faubelt nem érdekelte különösebben, a verseny utáni nyilatkozataiban nem is reagált rá. Inkább a két pilóta szerelői között váltott ki némi vitát, de azt is csak akkor, miután Gadea közölte, hogy Talmácsi az egyik alkalommal túl agresszívan előzte. „Naná, hogy

agresszív voltam!” – mondta erre Talmácsi. Hiszen versenyhelyzet volt, csapatutasítás nem, mindenki úgy nyert pozíciót, ahogy tudott. És az említettnél azért keményebb szituációk is voltak bőven. A lényeg az, hogy a csapatfőnök Jorge Martínez nem rótta meg egyik pilótáját sem, sőt mindegyiknek gratulált.

A verseny statisztikáit böngészve kiderült, hogy a vb-pontversenyben továbbra is a második helyen álló magyar az első szektorban mindig gyorsabb volt két csapattársánál, és mindössze egyszer esett ki a ritmusból. Utóbb elmondta, amikor Kojama Tomojosi megelőzte (ez a 18. körben volt), elnézett egy fékezési pontot. Assenben, mint ahogy a pályák többségén, fehér vonalak jelzik a fékezési pontokat, és Talma elvétett egy ilyen jelzést – korábban fékezett, mint kellett volna. Ez volt az egyetlen hibája, és néhány másodperc múlva már javított is, visszaelőzte a japánt, akinek ezen a napon nem volt esélye ellene.

Fölépített verseny volt – a pályafutása tizedik dobogós helyezését ünneplő magyar szempontjából mindenképpen.

Elégedett a harmadik pozícióval, bár ha sikerült volna megtartania a második helyet, most egy ponttal ő vezetne a vb-pontversenyben… Szomorkodásra azonban nincs ok, hiszen hátravan még nyolc verseny, amelyeken bőven lesz lehetősége, hogy a maga javára billentse a mérleg nyelvét.