Az örökzöld etióp
„Miért nem in dul ötezer méteren is?” – tette fel lapunk a kérdést 12 évvel ezelőtt Haile Gebrselassiénak, miután Göteborgban 10 000 méteren megvédte világbajnoki címét.
„Mert sokáig akarok versenyezni, nem szeretnék idő előtt kiégni” – hangzott a válasz, s az etióp futónak igaza volt. Bár korábbi kedvenc távjain már megelőzik a legjobb fiatalok, a 34 éves atléta a múlt héten is képes volt világcsúcsjavításra. Ostravában 21 285 méterre javította az egyórás futás rekordját, s egyidejűleg 20 000 méteren is átírta a csúcslistát (56:25.98). Pedig a világ talán legnagyobb hosszútávfutóját már többször leírták, ám ő újra és újra bizonyítja, hogy változatlanul számolni kell vele. Fő célja, hogy a maratoni futás világcsúcsát elhódítsa Paul Tergattól. A kenyai hosszútávfutóval sok emlékezetes csatát vívott, a pályán rendre legyőzte, a mezőn Tergat volt jobb.
„Nem nekem való a sáros, puha terep. Elnyeli a lépteimet, alig ad vissza abból az erőből, amit kifejtek – magyarázta Haile Gebrselassie 1996-ban Fokvárosban, amikor a mezeifutó-világbajnokságon ötödik lett. – Tergattal szemben akkor sem lett volna semmi esélyem, ha nem botlok meg az utolsó körben. Így viszont a fiúk könynyedén húztak el mellettem, hiába kiabáltam utánuk, hogy várjatok, nem álltak meg…”
A könnyedség, a tréfálkozás mindig is jellemző volt Gebrselassiére. Mindig fülig ért a szája, no és pályafutása során jóval több oka volt az ünneplésre, mint a szomorkodásra. Kétszer győzött 10 000 méteren az olimpián, mindkétszer Tergat ért mögötte a célba. A második alkalommal Sydneyben óriási csatát vívtak. Az utolsó kétszáz méteren, hatalmas hajrában dőlt el az aranyérem sorsa, csaknem félórányi futás után Gebre mellbedobással, kilenc századmásodperccel győzött. Pedig a nagy sprint előtt sem lazsáltak, 27:18.20 perc volt a győztes idő. Mégsem ez volt élete legnagyobb hajrája – Göteborgban 25.1 másodperc alatt tette meg az utolsó kétszáz métert. (Az ugyanitt nyolcszázon győztes világrekorder, Wilson Kipketer 25.3 másodpercet ért el.) Ezen a versenyen Tergat harmadikként ért célba, 1997ben az athéni, majd 1999-ben a sevillai világbajnokságon Gebrselassie ismét győzött, s kenyai riválisa volt a második.
Az első igazán nagy kudarc az athéni olimpián érte a legendás futót. Addigra ifjú honfitársa, Kenenisa Bekele már elhódította tőle az 5000 méter és a 10 000 méter világcsúcsát, mégis sokan arra számítottak, hogy Gebre méltó ellenfele lesz. Nem így történt, sőt Bekele hiába próbálta visszafogni a mezőny iramát, hiába próbálta meg látványosan segíteni példaképét, a nagy terv, hogy etióp hármas álljon a dobogón, nem valósult meg. Gebre csak ötödik lett. Előzőleg Achilles-inával már sok gondja volt, így a legtöbben úgy vélték, vége a karrierjének. Ő azonban másként gondolta. Áttért az utcai versenyekre. A maratonin már 2002-ben bemutatkozott Londonban, 2:06.35 órával harmadikként ért célba. Igazából ez a második maratonija volt, hiszen 15 éves korában 2:48 óra alatt egyszer már lefutotta a távot. 2006-ban Berlinben 2:05:56 órára javította egyéni csúcsát, de nem volt elégedett, hiszen még mindig elmaradt Tergat világcsúcsától (2:04:55). Tavaly a félmaratoni táv rekordját (58:55) már megszerezte, s az idén egy verseny erejéig a pályára is visszatért. Igaz, Ostravában ritkán rendezett távon futott, szögescipőt sem húzott, rekordjai számát mégis szaporította. Szerdai teljesítményével 24-re nőtt világcsúcsainak száma.
Gebrselassie egyenletes tempót diktált, csaknem 67 másodperces köröket teljesített, s egyáltalán nem látszott rajta, hogy elege lenne a futásból.
„Szeretek futni, sohasem hagyom abba. Míg meg nem halok, csinálom. A világ legnagyobb futója szeretnék lenni, csak akkor hagyom abba versenyzést, ha úgy érzem, az vagyok” – mondta.
