A futballban alkotni kell

Zinedine Zidane mellett már évek óta a Danone reklámarca Jean-Marie Pfaff, a belga válogatott és a német Bayern München legendás kapusa, akit a nyolcvanas években a szakma egyik legjobbjának tartottak.

Ezerkilencszázkilencvenkilencben fejezte be pályafutását, azóta keveset hallottunk önről: a futballban dolgozik, vagy más területen tevékenykedik?

A visszavonulást követően megbeszéltük a feleségemmel, hogy a család lesz az első az életemben – mondta Jean-Marie Pfaff. – Nem maradtam a labdarúgásban, hanem a kommunikációs ágazatban helyezkedtem el. Jelenleg több cégnél dolgozom, előadásokat, tréningeket és workshopokat tartok.

És nem is hiányzik a futball?!

Ezt azért nem mondanám. Egy év múlva visszatérnék a sportág vérkeringésébe, edzősködni szeretnék. A hazámban, Németországban, Angliában, Hollandiában vagy Svájcban, de csakis olyan klubnál, ahol rendezettek a körülmények. Nem érdekel, hogy élvonalbeli vagy másodosztályú együttes, ahogy a fizetés sem, a lényeg, hogy alkothassunk.

Mit tud a magyar labdarúgásról?

Több barátom, ismerősöm van a magyar futballisták között, de mindenképpen ki kell emelnem Csernai Pált, aki a Bayern Münchennél edzőm volt, majd egy évig dolgoztunk együtt. Kiváló szakember volt, az a típus, aki mindennap arra törekszik, hogy a legtöbbet kihozza a csapatából. Csernai Pál mellett jóban voltam Ladinszky Attilával, és emlékszem Détári Lajosra, aki a Frankfurtban játszott.

Hat évig védett a Bayern Münchenben. A bajorok most költekeznek, megvásárolták a francia Franck Ribéryt és az olasz Luca Tonit is. Mit vár a csapattól? Manapság, ha van pénzed, drága játékosokat veszel, ha nem tudsz venni, nem nyersz Bajnokok Ligáját. Úgyhogy Münchenben is alkalmazkodni kellett a kihívásokhoz, ki kellett nyitni a pénztárcát. Egyébként fura egy világ ez, az edzők szerepe is megváltozott, húsz éve a tréner „csinálta” a csapatot, manapság ez fordítva van – a csapat formálja az edzőt…

A négy kérdés és az arra adott válaszok után Jean-Marie Pfaffot már vitték is tovább, de a volt kapus még tett egy gesztust: gratulált a magyar fiatalok jó játékához. Szó, ami szó, ritkán adatik meg a futballszakírónak, hogy honfitársai nemzetközi sikereiről tudósítson, vasárnap azonban öröm volt magyarnak lenni a lyoni Gerland Stadionban. A Danone Nemzetek Kupája helyosztón az FC Fehérvár U12-es csapata Portugáliával találkozott, és fegyelmezett, érett játékkal, Varga Szabolcs, Bencze János és Büki Baltazár találataival 3–1-re győzött. A mérkőzés után a csapatkapitány, Büki Baltazár és Meszlényi Zsolt külön interjút adott, a csapat edzőjével, a Videoton korábbi kiváló játékosával, Borsányi Istvánnal a helyi tévések beszélgettek, egyszóval a körítésre nem lehetett panasz.

Mint ahogy a méltó búcsúra sem, a mieink ugyanis az utolsó mérkőzésen is nyertek, méghozzá nem is akárhogyan. Vas Ádám góljával a csapat gyorsan megszerezte a vezetést Mexikó ellen, uralta is a találkozót, az utolsó pillanatban azonban váratlanul egyenlítettek a középamerikaiak – jöhetett a tizenegyespárbaj. Az idegek harcát a magyar srácok nyerték meg, így a 13. helyen zártak a rettentően erős mezőnyben (a torna döntőjét a fővédnök, Zinedine Zidane jelenlétében Dél-Afrika nyerte meg).

A helyezés értékét mutatja, hogy a felnőttek között remek eredményeket elérő környező országok gárdái messze lemaradtak: Ukrajna a 34., Románia a 37., Csehország a 38., Bulgária pedig a 39. helyet „csípte meg”. A régióból Lengyelország tartotta a mieinkkel a lépést, igaz, csak a 20. helyen végzett.

Végezetül a magyar csapat névsorát érdemes megemlíteni: Rapali Márk, Soós Arnold (kapusok), Bencze János, Bognár Bence, Büki Baltazár, Király Bence, Klémán Máté, Kókány Péter, Kovács Péter, Kummer Máté, Meszlényi Zsolt, Varga Szabolcs, Vas Ádám és Vida Krisztofer szerepelt nagyszerűen Lyonban.