Luxusban szenvednek

Történetünk hősei, akiket reg gel fél nyolckor szállított el Melwoodba a Liverpool FC sofőrje, délután ötkor értek vissza a Sir Thomas Hotelbe, meglehetősen elcsigázva.

„Tüzetes orvosi és fogászati vizsgálattal kezdődött a napunk, ezeken mindenki átesik a felkészülés kezdetén – mondta Németh Krisztián. – A klub pénzügyese megnyitotta a bankszámlánkat, enélkül itt képtelenség élni, hogy mást ne mondjak, a lakásunk bérléséhez is elengedhetetlen. Aztán persze edzettünk is, öt perc híján egyórás volt. Huszonheten gyakoroltunk, a tartalékcsapat menedzsere, Gary Ablett vezette a foglalkozást. Ezt ismerkedő edzésnek is minősíthetném, csakhogy, mivel egyetlen másodpercnyi üresjárat sem volt, alaposan elfáradtunk.”

Simon András a téli szünetben már belekóstolt a liverpooli edzésekbe. „Pénteken valami hasonló vár ránk, a hét végén, szombaton és vasárnap sincs szünet, valószínű, hogy az edzéseken és az alváson kívül eleinte nem is nagyon lesz erőnk és időnk semmi másra” – mondta.

Melwoodban tehát különleges értékként kezelik a játékosokat, de nem egészen önzetlenül, és erre bizonyság egy anekdota, amelynek Bill Shankly a főszereplője.

Még a hetvenes évek elején történt, hogy az egyik liverpooli labdarúgó a meccs szünetében fájdalomtól eltorzult arccal tekert kötést sérült térdére.

„Mit csinálsz?!” – förmedt játékosára a menedzser.

„Erős rúgást kaptam a térdemre…” – kezdte volna a kárvallott, de Bill Shankly letépte a kötést, és azzal a lendülettel kijavította emberét: „Ez nem a te térded, hanem a klubé!”

Bill Shankly házát mindenki ismeri

Legendákból van elég Liverpoolban, és a legtöbb Bill Shanklyhez köthető – az ő kultuszát őrzi a város, a szurkoló.

„Ha itt lemegy kétsaroknyit a Melwood Drive-on, balra fordul az Eaton Roadra, és elér egy zsákutcáig, amelynek Bellefield Avenue a neve, már meg is találta Bill Shankly házát. A legszebb az egészben, hogy néhány yardnyira lakott az Everton edzőpályájától, és bár egyszer állítólag azt mondta, ha az Everton a kertjében játszana, behúzná a függönyt, korántsem volt ellenséges a viszony közte és a kékek között. Miért is lett volna? Én amióta az eszemet tudom, a vörösöknek szurkolok, feleségem, Rose az Evertonnak, három fiunk közül ketten az Anfield Roadra járnak meccsre, a harmadik viszont a Goodison Parkba. És mondja csak, jók ezek a magyar srácok?”

Újdonsült cimborám, bizonyos Grahame Dawson eszmefuttatásából megtudhatja az olvasó, hogy Angliában sem mindenkinek élet-halál kérdés a klubszeretet, családon belül is jól megférnek egymás mellett rivális csapatok drukkerei. De azért az a legfontosabb, hogy a nyári szünetben jól erősítsenek a kedvencek. Mr. Dawson arra figyelt fel, hogy a Liverpool FC tréningjének részleteit miként próbálom meg kilesni a betonkerítés résein át, és amikor megtudta, honnan jöttem, s hogy mire vagyok kíváncsi, azonnal vágta Németh Krisztián és Simon András nevét: „Hallom, a tartalékoknál kezdenek, de ha olyan ügyesek, ahogy mondja, már az ősszel bemutatkozhatnak a Premier League-ben vagy valamelyik kupában.”

A próféta szóljon a 60 éves, veterán szurkolóból!

A legendás Liverpool-menedzser házát különben pillanatok alatt megtaláltam, a környéken minden járókelő tudta, melyik épületről van szó – más kérdés, hogy a Shankly família már régen eladta az ingatlant, ma már mások lakják.

Rafa Benítez éjfekete luxuskocsin érkezett

De vissza a Melwood Drivera, ahol reggel nyolckor már minden játékos és az edzői stáb tagjai is készen álltak a szezon első tréningjére. Pompás éjfekete BMW-vel maga a mágus, Rafa Benítez is megérkezett, majd szép sorban a Spanyolországból magával hozott bizalmasai: Pako Ayestaran, a másodedző, José Ochotorena kapusedző és Victor Salinas, az egyik masszőr. José Ochotorena – aki többek között a Real Madrid, a Valencia és a Tenerife kapuját is védte, s ott volt a spanyol válogatottal az 1990es olaszországi világbajnokságon – talán a legnagyobb szerepet játszotta Pepe Reina mellett a két évvel ezelőtti, isztambuli BL-diadalban. Tudniillik egy héttel a finálé előtt, mintha csak megérezte volna, hogyan végződik a csata, videót szerzett be egy tizenegyespárbajról, amelyet a Milan korábban vívott. A felvételt elemezte, s részletes útmutatót adott Jerzy Dudek kapusnak, hová rúgják Kakáék a labdát, másrészt Dida hogyan próbálja hárítani a lövéseket.

A többi már történelem…

Uszoda, jakuzzi, névre szóló fürdőköpeny

A Melwood Drive-on épült hatalmas komplexum maga a csoda. A műfüves és valódi gyepes pályák mellett van itt edzőterem, orvosi és gyúrószoba, uszoda, jakuzzi, étterem – Paula és Anne a két szakácsnő –, a legkedveltebb fogás a pasta, a plazmatévéket a Sky Sports Newsra hangolták, a klubszobában lehet pingpongozni és biliárdozni, az öltözőben pedig minden játékost külön fürdőköpeny várja, a köntös hátára hímezve az illető neve. Amikor előző nap ezt megtudtam a sajtóiroda munkatársától, önkéntelenül visszakérdeztem: „Nincsenek egy kicsit elkényeztetve ezek a fiúk?”

A válasz magától értetődő volt: „Dehogynem, ám ez a klub a Liverpool FC, és a mi játékosaink megérdemlik a kényeztetést.”

A kényeztetésről csak anynyit: Angliában – így Liverpoolban is – még most is él az inasrendszer, az ifisták pucolják ki a felnőttek futballcipőjét, ám az éremnek két oldala van: ha az illető gólt rúg, ötven font (csaknem húszezer forint) borravalóval illik honorálnia a szóban forgó cipő „karbantartóját”.

Nos, aki Peter Crouch inasa, az ezer fontot is „összetisztíthat” egy jobb idényben.