Zalaegerszeg?Zalaegerszeg?
Nem értem… – vágta ki magát első felvetésünkből Szűcs Lajos, a Lombard FC Pápa kapusa. – Mi van Zalaegerszegen?
Állítólag szándék az ön szerződtetésére.
Hivatalos leszek: nem tudok semmiféle konkrétumról. Csapatnevet nem mondok, de az igaz, hogy több klub érdeklődött irántam, de mindegyiknek azt mondtam, engem ne kerülgessenek az esetleges ajánlatokkal, mert szerződésem van a Lombard FC-vel. A klubom vezetőin múlik minden. Ha valamelyik egyesület valóban szerződtetni akar, akkor előbb a pápai vezetőkkel kell egyezségre jutnia, de ilyesmiről nem tudok.
Diósgyőr?
Erről sem. Csak az újságokban olvastam ezt-azt.
Akkor úgy kérdezem: menne-e vagy maradna?
Vegye figyelembe, amit az előbb is mondtam. Még egy évig szerződés köt a Lombardhoz, és Pápán élni jó. Itt a magánéletem is nyugodt, harmonikus, ami ugyebár nem volt mindig így. Ez pedig erőt ad. Ráadásul amikor az ősszel egy sérülés miatt hoszszú hetekre kidőltem a sorból, a szurkolóktól a vezetőkig mindenki mellém állt. Éreztem a bizalmukat, a jószándékukat. Akkoriban sajnos nem tudtam segíteni a csapatomnak, és mivel a feljutás sem sikerült az idén, úgy érzem, van mit törlesztenem ennek a klubnak. De az is igaz, hogy vonz az élvonal, illetve a külföldi szerződés lehetősége. Csak ismételni tudom önmagamat: az elöljárókon, az üzleti elképzeléseken múlik, mi lesz velem.
Egy teljes szezont lehúzott az NB II-ben. Nem veszített a motivációjából?
Szemernyit sem. Motivált vagyok.
Nekem úgy tűnik, mintha Szűcs Lajos az elmúlt évben eltűnt volna a magyar labdarúgásból. Nem érzi így?
Nem. Tény, hogy a feljutást a tervekkel ellentétben nem sikerült kiharcolnunk, az eredményeink elmaradtak a várakozástól. Azt is mondhatjuk: csalódást keltett ez az idény. De nem tűntem el a magyar futballból. Csak más a helyzetem, mint amikor a Ferencvárosban védtem. És azt is elismerem, hogy hiányzik a reflektorfény, a sajtó gyakori érdeklődése, mert ez is a futball része, amit én általában élveztem, szerettem is.
Pedig előfordult korábban, hogy megkerestem, beszélgessünk erről vagy arról, aztán elhárította az érdeklődésemet.
Mert kényelmetlen témákat feszegetett. Az ember nem szívesen nyilatkozik olyan dolgokról, amelyekről még szűk társaságban sem beszél örömmel. Ez érthető, gondolom.
A Ferencvároshoz még most is erős érzelmek fűzik?
Mi az hogy! A Fradi az örök szerelem.
Akkor arcul csapás volt önnek is a zöld-fehérek NB II-es szereplése.
Megszenvedtem, az biztos. Emlékeztetnék viszont mindenkit arra, hogy a csapat nem esett ki az élvonalból, csupán adminisztratív okok miatt került alacsonyabb osztályba. Ám az is igaz, hogy meg kellett volna nyernie a bajnokságot. Megjegyzem, amíg nem volt edzőváltás a klubnál, a Ferencváros az első helyen állt…
A Gellei Imre–Zoran Kuntics-féle váltásra célzott. Meglehetősen érdekes témát érintett, hiszen Zoran Kuntics éppen Pápáról szerződött a Fradihoz. Kifejtené bővebben, hogy mire gondol?
Leszögezem, hogy nincs semmi bajom Zoran Kunticcsal, de ami tény, az tény: Pápán ő volt a vezetőedző az első hat tavaszi meccsünkön, és akkor a megszerezhető tizennyolc pontból mindössze hetet gyűjtöttünk össze. Véleményem szerint akkor veszítettük el a feljutási reményeinket.
Tartja a kapcsolatot a korábbi ferencvárosi játékostársaival?
Természetesen többükkel is megmaradt a barátság. Havonta egyszer manapság is elmegyek az Üllői úti székházba, de annyira átalakult a keret, hogy a fiatalabb labdarúgók közül néhányat az utcán fel sem ismernék. Beszélgetek a régi ismerősökkel, érdeklődöm, kivel mi van, és örülök, hogy engem is szeretettel fogadnak.
Kétezer-hat januárjában hagyta ott az FTC-t: ennyi idő távlatából mit gondol erről a döntéséről?
Akkor meg kellett lépnem, nem tehettem mást. Egyébként pedig az akkori vezetők tíz másodperc alatt elfogadták a szerződésbontást. Szinte örültek, hogy eljövök. Ha viszont fél évvel később kerülök választás elé, amikor a csapatot kizárták az NB I-ből, akkor biztosan ott maradok. Mert abban az esetben kutya kötelességem lett volna segíteni a Fradinak a másodosztályban.