Bonetti sporttárs hosszú, kalandos út végén mégis itt kötött ki, természetesen elegáns, divatos szerkóban bukkant fel, gyönyörű mondatokkal rukkolt ki, és nagyon lelkesnek tűnt, amikor beiktatták. Nem volt ez olyan régen, Sopronban Bonetti sporttárs tiszteletére rögtönzött sajtótájékoztatót tartottak, ahol bemutatkoztak új fiúk, s a talján mester is elmondhatta székfoglalóját. Most meg röhög rajtunk. Kalandozott egy jót, s otthon mesélhet unalmas óráiban a magyar futballpályák semmihez sem hasonlítható hangulatáról, az üres lelátókról, a marakodásról és a megannyi rosszkedvű magyar emberről. Aligha lehet csodálkozni azon, hogy elmenekült innen.
Az persze más kérdés, hogy lelépése igencsak furcsára sikerült. Üzent Olaszországból, hogy majd jön, mindenki nyugodjon meg, a játékosok laza sprintekkel, fejkörzéssel, huszonnyolc fekvőtámasszal készüljenek az első tréningre, amelyet ő is nagyon vár. Aztán jött a hír Itáliából, hogy Bonetti sporttárs inkább egy helyi harmadosztályú klubot választott, és a háta közepére kívánja a magyar hétköznapokat. Vicces történet is lehetne ez, ha nem éppen olyan csapatról szólna, amelynél gyakoribb az edzőváltás, mint David Beckham tündérszép feleségének frizuracseréje.
Sopronban úgy jönnek-mennek a trénerek, mintha valamiféle váltófutást rendeznének, egyik váltja a másikat, a játékosok meg a szurkolók pedig csak kapkodják a fejüket. Ha valakinek, legyen az mondjuk romániai üzletember, van pénze, az bizony azt tesz egy magyar klubbal, amit csak akar. Ha úgy tetszik, hetente edzőt vált, telerakja a csapatot tizenegy román játékossal. Így is hálásak lehetnek neki, hogy egyáltalán még van profinak nevezett futball Sopronban. A hírek szerint Détári Lajos ülhet Dario Bonetti helyére, s ez bizony örömhír, hiszen Döme megérdemli, hogy élvonalbeli csapatot irányíthasson.
Csakhogy aligha van most olyasvalaki a lehangolt magyar futballtársadalomban, aki irigyli Dömét. Sopron a futballban a hűség helyett a hülyeség városa lett.
Legfrissebb hírek
