Festeni való gólokat lőtt

Kérem, ne az én négy gó lomra kerüljön a hangsúly, hanem a csapategységre! Anélkül sohasem lettünk volna bajnokok, ám hála Istennek abban most nem volt hiba – kezdte a bajnoki döntő nem hivatalos MVP-je, a válogatott és a Vasas 24 éves, szálfatermetű, jobbkezes átlövője.

Az a négy gól is segített, egyszerű matematika, ha kivonjuk a tízből, az ötödik meccsen dőlt volna el az aranyérem sorsa…

Na jó, amelyet Benedek Tibi szorításából dobtam, meg amelyet pattintva, a rövidről visszahúzva, Gergely Pista jobb keze mellett, nekem is nagyon tetszett. Rengeteget gyakoroltam mindkét lövésfajtát. Az elsőnél egyébként csak utólag tudtam meg, hogy gól lett a lövésből, mert Tibi rögtön a víz alá nyomott, mihelyt a labda elhagyta a kezemet. Onnan sejtettem, hogy nem ment mellé, hogy nem nyomott tovább, hanem engedett feljönni, meg sem próbált lefordulni. Ilyesmi csak akkor történik, ha középkezdés következik.

Mikor érezte, hogy megvan az aranyérem?

Amikor 10–9-re megszereztük a vezetést, és még három perc hátravolt. Ennyi idő alatt bőven lehet egy, de még két gólt is lőni, én azonban valahogyan tudtam – nem éreztem, tudtam –, hogy ezúttal kivédekezzük. Öt vesztes döntőn vagyok túl, annyiszor, de annyiszor volt már balszerencsénk, egyszer meg kellett szakadnia a rossz sorozatnak. Annyit, de annyit tettünk az aranyéremért…

Pedig 2003–2004-ben sokkal jobb csapatuk volt.

Jobb csapatunk nem volt, csak jobb játékosaink. A két Steinmetz, a két Varga – nem én és az öcsém, hanem Tamás és Zsolt –, Kásás, Madaras, Kósz… Hát abban a csapatban minden volt, csak egyetértés nem. Kásás Zoltán edző nyolc játékossal menetelte végig a bajnokságot, csak percekre jutottam szóhoz, de Mátyás Zoli is. Az volt a legrosszabb idényem, és nem elsősorban az ujjtörésem miatt. A sok mellőzés nem használt az önbizalmamnak. Szerencsére egy évre rá, a montreali világbajnokságon már világversenyen is bemutatkozhattam.

És az idén Melbourneben már a torna válogatottjába is bekerült.

Megtiszteltetés, de nem tulajdonítok neki a kelleténél nagyobb jelentőséget.

Köztudomású önről, hogy tehetséges festő. Meglehet, hogy a mostani aranyérem műalkotásra inspirálja?

Most aligha. Egyik vizsgám a másikat éri, elsős vagyok a Nemzetközi Üzleti Főiskolán. Másfél éve volt a legutóbbi kiállításom, a tanulás és a póló mostanában nagyon leköt.

Sokan úgy érezték a vasárnapi mérkőzés közben, hogy egy korszak lezárult, s egy másik elkezdődött. Így van ez?

Nagyon szeretném, ha így lenne. Végre szurkolóink, vezetőink és mi magunk, a játékosok is elhitték, elhittük, hogy le tudjuk győzni a Honvédot. Megvan az esélye, hogy nem kell tizennyolc évet várni a következő Vasas-aranyéremre. Varga Dániellel a csapatban?

Napokon belül eldől, meg tudok-e egyezni a Bresciával, vagy a Vasasban maradok. E pillanatban még minden hír, amely arról szól, hogy már aláírtam az olaszokhoz, hamis.