Madár legyőzhetetlen

Kettő volt a magyar igazság a gála nyitó meccsein: Bedák Zsolt és Hidvégi György egyaránt a második menetben intézte el ellenfelét. Bedák Zsolt a kissé alultápláltnak tűnő szerb Kemal Plavci ellen technikai K. O.-val győzött. „Jól ment a bunyó, sokat gyakoroltam a testütéseket, sokat vittem be belőlük” – mondta Bedák Zsolt a mérkőzés után. A WBF cirkálósúlyú bajnoka, Hidvégi „Jégember” György a francia Merick Roberge-t a második menetben brutális egyszerűséggel háromszor beleverte a kötelek közé – a WBF övét T. K. O.-val őrizte meg, majd így dörmögött: „Kiderült, hogy a felkészülés nehezebb volt, mint maga a meccs…” Sem Bedákot, sem Hidvégit nem tette próbára ellenfele, ilyen előzmények után következett ifjabb Balzsay Károly. Az egykori amatőr Eb-ezüst érmes szemsérülése utáni hosszabb kihagyást követően tért vissza a szorítóba, ahol a túloldalon a négy évvel ezelőtt már Erdei Zsoltot is padlóra küldő brazil José Hilton Dos Santos állt. (Más kérdés, hogy „Madár” a tizedik menetben kiütötte…) A két, fordított alapállású nagyközépsúlyú nem sokáig méregette egymást, zuhogni kezdtek a pofonok. A magyar fiú remek jobbegyenesekkel indított, Hilton alig talált be a szorítósarokba a menet végén. A brazil a továbbiakban is jobbára a levegőt csápolta, leginkább ütésálló képessége imponált – az ötödik menetig. Ekkor, a szemmel követhetetlen jobbfelütés-balhorog kombináció után Hilton elterült a padlón, s azonnal látszott: a bírói számolás ezúttal puszta formaság. Balzsay így látta: „Kevés időm volt a bemelegítésre, mert felforgatták a programot, s hamarabb bokszoltam a tervezettnél. Ezért a lábam és a jobb kezem eleinte lassabb volt a vártnál, de aztán fokozatosan belejöttem. Kimondhatatlanul örülök a sikeres visszatérésnek. A brazil roppant ütésálló – volt az ötödik menetig. …” Este negyed tizenegykor szólították szorítóba a gála fénypontja, az Erdei Zsolt–George Blades félnehézsúlyú WBO világbajnoki címvédőmérkőzés résztvevőit. „Honey Boy” aránysárga-ezüst köntösben, soulmuzsika dallamaira sétált be a ringbe, udvarias tapsot kapott, ám amikor Erdei Zsolt elindult a küzdőtér felé, és feldübörgött a Republic örökzöldje, a „Szállj el, kismadár!”, az ovációtól repedezni kezdtek a csarnok falai. A Himnusz alatt egy korábbi világbajnok, az örmény Artur Grigorjan tartotta Madár feje fölé a magyar sztár által birtokolt világbajnoki övet, majd Joe Cortez, a világ legjobb bírója jelt adott a vb címvédő meccs kezdésére. Erdei balegyeneseit mintha rugó lökte volna ki, az első menetet simán megnyerte. A második menetben már-már megalázóvá fokozódott a fölénye, levegőben lógott a gyors döntés lehetősége. Erdei balegyeneseit már egyre több jobbhorog kísérte a harmadikban, a menet egyre inkább edzőmeccsre emlékeztetett. Az ötödik menettől könnyedén tartotta előnyét Erdei, sőt, a 11. menetben fölényét technikai K. O.-val tette visszafordíthatatlanná. A magyar klaszszis megvédte címét – immáron nyolcadszor.