Búcsúzik a legjobb bal

A szurkoló sajátos embertípus, szelektív a memóriája, így nyilván egyetlen „merengue”rajongó sem emlékszik már arra a borzalmas Roberto Carlosbakira, amely 2007. március hetedikén, egy elátkozott müncheni estén a Bajnokok Ligája történetének leggyorsabb gólját eredményezte. A Bayern München elleni nyolcaddöntővisszavágó kezdőrúgása után Carloshoz került a labda, de ő elbhibázta, a bosnyák Hasan Salihamidzic közbelépett, kiugratta Roy Makaayt, s a holland tizenegy másodperc elteltével belőtte Iker Casillas hálójába az összesítésben egyenlítést jelentő gólt.

A kiesés másnapján jelentette be a brazil balbekk, hogy nem hosszabbít szerződést a Reallal, majd három hónap múlva, június 6-án azt is elmondta, hogy bár tizenhét (!) helyről kapott ajánlatot, a török Fenerbahce felkérését fogadja el.

„Harmincnégy évesen megható, hogy kétéves szerződést tettek elém, sőt opcióm is van egy harmadik idényre, s ha viszszavonulásom után edzősködni szottyanna kedvem, a törökök tárt karokkal várnak. Egyszerűen azt kell tennem, amit a világon legjobban szeretek: futballoznom. Azért Madridtól nem tudok, nem is akarok elszakadni: itt marad a házam – és a szívem…”– nyilatkozta a brazil, miután aláírta szerződését az isztambuli csapathoz.

Ha a vasárnap esti eredmények úgy alakulnak, Roberto Carlos 1997, 2001 és 2003 után negyedik spanyol bajnoki címét szerezheti meg, s ha így lesz, elvitathatatlan érdemei lesznek a Campeonato megnyerésében. Emlékezzünk csak a tavaszi hadjárat során, a 35. fordulóban a Nuevo Columbino Stadionban a Recreativónak a 90. percben lőtt góljára, amellyel 3–2-re nyert a Madrid, vagy a sportág spanyol históriájának alighanem legizgalmasabb utolsó előtti fordulójának utolsó előtti percében a La Romaredában bemutatott visszagurítására, amely Gonzalo Higuaín bombáját, majd a kipattanóból Ruud van Nistelrooy egyenlítő gólját készítette elő. Bal lábát „Pancho” Puskáséhoz hasonlították, nem csoda, hogy egyik beceneve a „Puskitas”, vagyis „Kis Puskás” volt…

Tizenegy éve minden különösebb felhajtás nélkül érkezett, egyszerre az olasz vezetőedzővel, Fabio Capellóval és fél évvel Lorenzo Sanz, a Ramón Mendozát felváltó új elnök beiktatása után s a két évre rá megszerzett hetedik BL-diadal („La Séptima”) kovácsaival: a holland Clarence Seedorffal, a horvát Davor Sukerrel és a szerb Pedja Mijatoviccsal. Az első azóta Milánóban idol, a második régen visszavonult, a harmadik most éppen Roberto Carlos főnöke sportigazgatói minőségben.

„Nem mondanám, hogy Pedja miatt távozom, de amióta ő a sportdirektor, elhidegült a viszonyunk. Nem kínált olyan szerződést, amelyet emelt fővel elfogadhattam volna…”– nyilatkozta a brazil már e hét keddjén, amikor a Radio Marca adásában vett búcsút az őt bolondulásig szerető madridi közönségtől.

Az adásba egyébként Lorenzo Sanz és Vicente Del Bosque is betelefonált – nem véletlenül. Roberto Carlos előbbit tartja kedvenc elnökének, utóbbit kedvenc edzőjének – jóllehet madridi pályafutásának kezdete és vége is Fabio Capello időszakához köthető. Utóbbi azonban ma már nem a szíve csücske.

Talán nem véletlenül…