Felcserélődtek a szerepek

Steinmetz Ádám 13. Ezt olvashattuk a jegyzőkönyvben, azaz Takács Bálint helyett az eddigi mérkőzésekről hiányzó klasszis center újra a nevezettek közé került. Igaz, ez nem jelentett automatikus játéklehetőséget, sőt… Az olimpiai bajnokot vélhetően csak azért nevezte Földi László – a dominósok rémisztgetésén túl –, hogy adott esetben az ünneplés pillanataiban ő is vízben lehessen. A nyaki porckorongsérvvel küszködő pólós bemelegített ugyan, ám csak kívülről nézte társai szenvedését.

Bizony, szenvedését. Hiába töltötte meg a Vasas B-közép az egyik kapu mögötti részt, és teremtett úgymond hazai pályát, ez sem segített az első két mecscsen sziporkázó piros-kékeken. Erre a mérkőzésre ugyanis mintha felcserélték volna a két csapatot: a Domino parádésan védekezett, a Vasas pedig csak szenvedett. Egyértelműen látszott, a Vasasnak sikerült ráerőltetnie játékstílusát a címvédőre, azaz a támadások helyett a Honvéd is a védekezést helyezte a középpontba. Most érezhette igazán a Vasas, hogy milyen, amikor szinte levegőhöz sem engedik jutni a támadókat a bekkek. Mondhatjuk, Kovács István együttese a saját fegyverét fordította az angyalföldiek ellen – ráadásul eredményesen. A kezdés előtt látszott a dominósok arcán az elszántság, minden mozdulatukon érződött, elképzelhetetlennek tartják, hogy három mérkőzésen eldőljön a bajnoki cím. Igaz, a piros-kékek sem adták fel eleve az összecsapást – mondván, majd ünnepelnek vasárnap, hazai pályán, a Komjádi uszodában –, hanem pénteken szerették volna a megálmodott aranyérmet a kezükbe venni.

Az első negyedben semmi sem utalt arra, hogy három nap alatt ekkorát forduljon a világ, és a kedden kiütött Domino a gödörből kikecmeregve azzal a lendülettel vigye földre riválisát. A kezdés után Gergely István és Nagy Viktor is jelezte (előbbi Varga Dániel, utóbbi Bárány Attila kísérletét hárította): ezen a meccsen is lehet rájuk számítani. Aztán kiderült, az eddig pazar formát mutató Vasas-kapusnak ezen a találkozón nem lesz oka az örömre.

Másfél perc telt el a mérkőzésből, amikor Benedek Tibor centerben tűnt fel, és ha már arra úszott, értékesítette is Szivós Márton passzát. Azét a Szivósét, akit mindenképpen ki kell emelnünk. Már a kezdés előtt is látszott, a Honvéd pólósa rendkívül motiváltan, felpörögve várja a meccset. Amikor a ráúszás előtt a labdát a kis kosárba helyezte, azt is olyan eltökéltséggel tette, mint amilyen precízen kivitelezte passzait, lövéseit. Ráadásul a negyed végén iszonyatosan fontos gólt lőtt, miután a behúzódó Kovács Róbert keze mellett Nagy Viktor hálójába helyezett, kétgólos, a mostani döntőben már megnyugtatónak számító előnybe hozva csapatát.

A második negyedben aztán mintha csak a két csapat keddi meccsére csöppentünk volna. A változás: a két együttes sapkát, valamint ezzel párhuzamosan szerepet cserélt. A Honvéd továbbra sem engedett a szorításból, a kemény védekezés ellen tehetetlen volt a Vasas, miközben a dominósok tetszés szerint lődözték a góljaiakat – pontosan úgy, ahogyan azt a trónkövetelő Vasas tette velük három nappal korábban. Az eddig nem remeklő Kiss Gergely két remekbe szabott előnygóllal növelte a különbséget a két csapat között, mellette pedig a két válogatott center, Molnár Tamás és Hárai Balázs sem tétlenkedett, egy-egy gólt dobtak a „közösbe”. A Domino hetedik találata pedig végképp demoralizálta Nagy Viktort és a Vasast: Szivós Márton nyolc méterről fantasztikus gólt pattintott az angyalföldi kapu jobb felső sarkába. Ekkor egy Honvéd-szurkoló gúnyosan Nagyot kezdte éltetni…

A második félidőt már csak a szokás kedvéért kellett lejátszani, bár ezt a dominósok cseppet sem bánták, folytatódott ugyanis a címvédő örömjátéka, és a Honvéd a negyedik negyedben sem engedte közelebb magához riválisát, 12–6 lett a vége.

A negyedik mérkőzést vasárnap egy órától vívják a Komjádi uszodában. A nagy kérdés: a kiütés után talpra áll a Vasas, és behúzza az aranyat, vagy a pénteki sikerével lendületet szerző Domino bizonyítja, még mindig a legjobb magyar csapat.