A bajnok hazatért
George „Honey Boy” Blades, Erdei Zsolt kihívója minden különösebb konspirációs terv nélkül el tudott tölteni tíz napot fővárosunkban úgy, hogy senkinek sem tűnt fel az ittléte. Ráadásul szorgalmasan edzett, készült élete mérkőzésére, olyan összecsapásra, amelyhez hasonlót az elmúlt három év leforgása alatt mindössze egyszer vívott. Ebben a viszonylagos ismeretlenségben rejlik a kihívó veszélye.
Meglepte, hogy ellenfele jobban akklimatizálódott Budapesthez, mint ön?
Mint ahogy más, én sem tudtam, hogy Blades inkognitóban már ilyen korán Budapestre érkezett. Persze nekem Hamburgból jövet nem kell leküzdenem az időeltolódást, ellentétben a Miamiból érkező „Honey Boy”-nak.
Blades élete meccse előtt áll, saját erejéből, menedzser nélkül küzdötte fel magát idáig, nem valószínű, hogy olcsón adja a bőrét…
Sőt! Látatlanban kijelenthetem, hogy roppant kemény meccs vár rám. Aki egy fél életen át várt ilyen lehetőségre – illetve nemcsak várt, hanem nagyon sokat tett is érte –, az csak akkor adja fel a meccset, ha eszméletlenül húzzák ki a szorítóból.
Szakmailag nem hibázott Blades, hogy Pesten már nem szparringolt?
Nem feltétlenül, így legalább jobban ki lesz éhezve a mérkőzésre. Persze csaknem három hetet kesztyűzés nélkül végigedzeni kissé szokatlan módja a felkészülésnek, de ez kizárólag rájuk tartozik.
Ön milyen formában van?
Mindent megtettem a sikerért, nincs egy deka súlyfölöslegem sem, sőt az edzések végén hetvenhét kilót nyomok.
Az Alejando Lakatus elleni, kétezer-négy szeptemberi meccse óta először bokszol itthon. Nem lámpalázas?
Nem lámpaláz az, amit érzek, inkább bizonyítási vágy, hiszen nem szeretném kiábrándítani szurkolóimat.
Nem zavaró a hatalmas érdeklődés?
Ez velejárója a profi boksznak, volt időm rá, hogy megszokjam. Ha nem lennék bajnok, az zavarna, hogy senki sem kíváncsi rám.
