Amikor a kilencvenes évek ele jén a Walt Disney elindította a Mighty Ducks filmtrilógiát, amelyben Emilio Estevez főszereplésével egy sereg „lúzerből” sikert sikerre halmozó társaság kerekedik, hatalmas üzletnek tűnt a jégkorong. A XXI. század sportjaként számon tartott hoki észak-amerikai profi ligájában egyre nagyobb szerep jutott az Egyesült Államoknak, sorra alakultak, illetve költöztek el Kanadából a klubok.
A nagy kalandba belevágó Disney 1993-ban indíthatta el csapatát, amelyet a film hősei nyomán Mighty Ducksnak nevezett el. A főhadiszállás magától értetődően Anaheim, a Los Angelestől északra fekvő Disneyland otthona volt, a vadonatúj csarnok kőhajításnyira áll a világ leghíresebb élményparkjától.
A mesebeli körítés, illetve a gyerekes, a szintén Mighty Ducks néven futó, jégkorongozó kacsákról szóló rajzfilm ihlette logó ellenére igenis józan volt a gárda felépítése. Az ügyvezető igazgatónak kinevezett Jack Ferreira Ron Wilsont hívta edzőnek, és Wilson munkájáról mindent elmond, hogy három éven belül az Egyesült Államok válogatottjának szövetségi kapitánya lett.
A legnagyobb húzás a csapat első választása volt az 1993-as játékosbörzén, Paul Kariya az első szezonban közönségkedvenc lett, már a félig skót, félig japán csatár miatt megérte nézni a Mighty Ducks mérkőzéseit. A gárda akkor lett igazán ütőképes, amikor a Winnipegtől nagyszabású játékoscsere keretében megszerezte a finn Teemu Selännét. A csapatkapitánynak kinevezett Kariya és új társa hihetetlenül erős párost alkotott, és a duó első közös évében a Mighty Ducks bejutott a rájátszásba.
A playoff második körében 4–0-s pofont kapott a Detroit Red Wingstől (a kudarc Wilson állásába került), és ugyanez lett a két együttes párharcának kimenetele két évvel később az első fordulóban is. A rájátszásbeli teljes kudarcot követően három évre megbénultak a „kacsák”, Selänne 2001-ben távozott, és legközelebb 2003-ban jutottak tovább az alapszakaszból. Ez volt Kariya utolsó nagy dobása, akinek vezérletével a csapat minden erejét beleadva a Detroit ellen stílszerűen 4–0-s győzelemmel nyitott az első körben. A Stanley-kupa döntőjéig nem volt megállás, a fináléban azonban a New Jersey már túl nagy falat volt.
Ezután teljes szétesés következett, Kariya elhagyta a klubot, és a Disney sem csinált titkot abból, hogy meg akar szabadulni a „kacsáktól”. Az Anaheim Angels baseballcsapatának eladásával elkezdődött a sportból való kivonulás, de a Mighty Ducksra 2005-ig nem érkezett megfelelő ajánlat – ekkor a Disney 75 millió dollárt kapott Henry Samueli üzletembertől és feleségétől.
Samueli Anaheimben tartotta a csapatot, amelynek felvirágoztatása érdekében nagy bevásárlásba kezdett. Brian Burke lett az ügyvezető igazgató, Randy Carlyle pedig a vezetőedző. Visszajött a bajnoki címért San Joséban és Coloradóban is eredménytelenül küzdő Selänne, sikerült megszerezni Rob Niedermayer bátyját, minden idők egyik legponterősebb védőjét, Scott Niedermayert, és olyan fiatalokkal bővült a keret, mint Ryan Getzlaf, Corey Perry vagy Joffrey Lupul. Az elmúlt idényben a Nyugati főcsoport döntőjéig jutott a gárda, de elbukott az Edmonton ellen.
Burke és Carlyle úgy látta, az Oilers és a Mighty Ducks között Chris Pronger jelentette a különbséget, és a veterán védőért a holt szezonban beáldozták az egyik szupertehetséget, Lupult. Hogy bejött az elgondolásuk, arra a napokkal ezelőtt, immár Ducks néven megszerzett bajnoki cím a bizonyíték.
A mighty, azaz hatalmas jelzőt ugyanis az idény előtt elhagyta Samueli. A csapat az idén nem a nevében, hanem játékában volt óriási.
