FTC: szégyen!

Amikor az MLSZ nem engedte az élvonalban indulni a Fradit, még azt lehetett válaszolni a hangosan kárörvendőknek, hogy a csapatnak a pályán elért eredménye alapján az NB I-ben lenne a helye.

Ha azonban az utolsó fordulóban nem történik csoda (nyíregyházi botlás a Vecsés ellen, s közben Fradi-győzelem a Baktalórántháza ellen), akkor a pályán elért eredménye alapján lesz NB II-es csapat a Ferencváros.

Azóta, hogy kiderült, kizárják a klubot az NB I-ből, kétszer vezetőség-, egyszer pedig edzőváltás volt a klubnál, és ilyen körülmények között nemigen nyert még bajnokságot egyetlen csapat sem a sportág történetében. De ezek még mindig csak a kívülről is látható tünetek, sokkal borzalmasabb az állandó pénztelenség, a még állandóbb bizonytalanság, az áskálódás, a totális vezetői csőd.

Tulajdonképpen dicséret illeti a csapatot, hogy ebben a botrányos helyzetben az utolsó fordulóig versenyben van a feljutásért és a bajnoki címért. Mert bárki bármit mond, bajnoknak lenni, harmincból tizennyolc-húsz meccset megnyerni mindig, minden bajnokságban nagy szó, ami, ha máskor nem, akkor éppen az utolsó helyezett Budafok elleni gyászos összecsapáson válhatott világossá a Fradi-drukkerek számára.

Az persze a sors és a futball menetrendszerű tréfája, hogy Lipcsei Péter csapatkapitány hagyta ki a ferencváros sorsát (talán) végképp megpecsételő ziccert az utolsó pillanatban, aki egy éven át a vállán cipelte a csapatot fordulóról fordulóra.

Dámosy Zsolt viszont, akinek az egyesületi elnöksége idején történt az edzőcsere, már nem elnök, így nem is lehet majd rajta számonkérni a történteket. Pedig egy edző sem kaphat annál hálátlanabb feladatot, mint az első helyen átvenni a csapatot (ahogyan Zoran Kuntics tette), hiszen ebből a helyzetből szinte csak megbukni lehet. Mert a tények kedvéért jegyezzük meg, hogy az első vereség után, az általános szörnyülködés közepette lemondó Gellei Imre még az első helyen adta át a csapatot.

A gazdasági okból kizárt együttes a bajnoki cím katarzisával és azonnali visszajutással még viszonylag könnyedén talpraállhat. De egy újabb év az NB II-ben, amelynek persze a nagy nézőszámban reménykedő másodosztályú ellenfelek örülnének a legjobban, végképp szétzilálhatja a klubot. Ha lesz egyáltalán nagy nézőszám, és továbbra is kitart a hajdan legendás csapat hajdan legendás szurkolótábora, amely most azt skandálta a remény szertefoszlásának (?) perceiben: „Szégyen!”

Merthogy jövőre még nehezebb lesz a visszajutás, mint az idén, afelől senkinek se legyenek kétségei. De most még bármi lehet. Mindenesetre alighanem minden idők legizgalmasabb másodosztályú bajnoki hajráját éljük…