Hatáskör: korlátozva

Elmúlt a válsághelyzet? Elmúlt a válsághelyzet?

Remélem – mondta Angyal Zoltán. – Sok minden rendeződött az elmúlt hetekben. Amikor szövetségi kapitány lettem, meghatározták feladataimat, tíz év alatt azonban jelentősen megváltoztak a viszonyok. Annak idején három hétig itthon, három hétig külföldön edzőtáborozott együtt az egész magyar válogatott, azután jött a két válogató, majd a világversenyeket megelőző, úgynevezett beállító, formába hozó edzőtábor.

Ez a rendszer valóban teljesen átalakult. De mi változott még?

A klubok elszegényedtek, ezért sok feladatot a szövetségnek kell átvállalnia. Régen az egyesületek fizették a gyúrókat, most a szövetség, és például a motorcsónakok fenntartása is az ő dolga.

A szövetség elnöksége ígéretet tett, hogy a kapitány és az edzők viszonyát az ősszel írásban szabályozza. Miért nem most kerül erre sor?

Mert minden bizonnyal azonnali, jelentős változtatást tenne szükségessé, ez pedig a szezon kellős közepén nem szerencsés. Egyébként jólesett, hogy a konfliktus napjaiban sok versenyző és edző felhívott, támogatott, mellém állt. Akkoriban is hangoztattam, és továbbra is úgy gondolom, hogy Fábiánné Rozsnyói Katalinra és Janics Natasára is szüksége van a sportágnak. Az a cél, hogy mindketten maradjanak. Erre garancia az elnökség döntése, amely a viszonyok rendezését ígéri.

Ön szerint ez a konfliktus a magyar kajak-kenu sport számára hasznos vagy káros volt?

Azt gondolom, volt hasznos hozadéka. Rá kell ébrednünk, hogy van még mit tenni a sportág háza táján. Nincs káosz, de vannak hibák, amelyeket a remek eredmények eddig eltakartak. Manapság például a legegyszerűbb dolgokat is írásba kell foglalni. Az ősztől ez nálunk is így lesz, és mindenki szabadon eldöntheti, akar-e az új viszonyok között tevékenykedni.

Mielőtt szövetségi kapitány lett, ön is edzőként dolgozott. Milyen volt a viszonya a magyar válogatott akkori vezetőjével?

Tizenkét évig voltam élvonalbeli edző. Szakmai konfliktusom természetesen adódott a kapitánnyal, de hasonló hatalmi harcról szó sem volt.

Megviselték az elmúlt hetek eseményei?

Nagyon megviseltek. Nem azért, mert nem bírom a gyűrődést, hanem mert konfliktuskerülő vagyok, s nem a diktatúra híve. Szeretem a kompromisszumos megoldásokat. Sosem éltem vissza azzal, hogy én vagyok a szövetségi kapitány, a háttérbe húzódtam. Sajnos néhányan képtelenek elfogadni a munkaköri leírásom megszabta kötelmemet: a válogatott szakmaiságát nekem kell képviselnem, a sajtó és a média képviselői általában tőlem várnak választ.

Az ügyet kirobbantó lépésről, vagyis Janics Natasa távozásáról változott-e azóta a véleménye? Az biztos, hogy Natasára a hibáival együtt is szükség van. Nem tartom jó megoldásnak, ha valakivel probléma van, azt az edző elküldi. De Kati nénire sem tudok haragudni, mert ő ilyen habitusú ember.

Téma-e még a Kovács, Janics páros reaktiválása?

Szeretném, ha továbbra is az maradna, ha az idén már nem is, jövőre mindenképpen. Kénytelen vagyok elfogadni, hogy az elnökség korlátozta a hatáskörömet ebben az ügyben, tehát utasításszerűen nem nyúlhatok bele a női válogatott összetételébe. Kiváló szakemberek dolgoznak a versenyzőkkel, őszintén mondom, jólesik, ha kikérik a véleményemet. Arra is vigyáznom kell, hogyan beszélek a sportolókkal, illetve az edzőkkel, nehogy mást tanácsoljak a versenyzőnek, mint amit a trénere hónapok óta sulykol. Merőben más a szövetségi kapitányok feladata a labdajátékokban. Ott tudni kell meccselni, nekem a válogatási elvek kidolgozása a legfontosabb dolgom.

Legutóbb arról volt szó, hogy az olimpiai bajnok páros újjáélesztése már csak Kovács Katalinon múlik. Mitől függ ez?

Nem hiszem, hogy okos dolog egyedül Kati nyakába varrni a felelősséget, miután nem tudta megoldani sem a szövetségi kapitány, sem az edzője. Ám nincs más megoldás. Az ő kezében van a döntés, most már csak ő indítványozhatja, hogy újra összeüljenek Natasával.

Sok függ attól, ki nyeri meg a hét végi országos bajnokságon – amely egyben Európa-bajnoki válogató is – az ötszáz méteres egyest?

Persze. Jövőre az olimpián egy óra különbség lesz az egyes és a páros rajtja között, az idén, a világbajnokságon viszont csak huszonhárom perc! Egyrészt az athéni olimpián is egy óra volt a differencia – a játékok műsora nem változott –, másrészt már nem ugyanazokkal a versenyzőkkel van dolgunk. Az emberek változnak, három év nem múlik el nyomtalanul, és a szegedi Világkupán is láthattuk, hogy a riválisok egyre jobbak.

Beleszólhat-e abba, hogy aki párosban indul, az ne állhasson rajthoz egyesben az olimpiai kvalifikációs vébén?

Igen. Csak a páros és a négyes egységek összetételébe nem szólhatok bele. Az Európa-bajnokságon meg lehet próbálni, ott több idő van a két futam indítása között, de a világbajnokságon már nem szabad ilyesmivel kísérletezni.

És mi lesz akkor, ha Kati néni mondjuk olyan párost akar nevezni a vébére, amelynek egyik tagja egyesben is indulna?

Ebből megint összetűzés lesz.

Igen, az lesz.