Az ígérgetés földje

Üllői út 129. Ferencváros. Az ígéret földje. Még ma is a legnépszerűbb klub, tömegek állnak mögötte, pedig sokan lemorzsolódtak, elmaradoztak mellőle. Sokan emlékeznek a bajnoki címekre, a kupasikerekre, a Nyilasi Tibor-féle gárdát tízezrek kísérték mindenüvé, lassan halványul a Bajnokok Ligája-emlék, amikor a legjobb tizenhat között játszott 1–1-es döntetlent a Fradi a Real Madriddal. Igen, ennek a csapatnak varázsa, kisugárzása, tekintélye, súlya van. Éppen ezért hitele is lehet, gondolták sokan, a Fradit körülvevő aura segítségével pénzt lehet kovácsolni. A teljesség igénye nélkül: jött a Hargita Kft., aztán Jean-Claude Bras úr, a Kordax, később, Torgyán József idejében az állam nyúlt a klub hóna alá, de ez sem volt, nem lehetett megoldás. Amikor sokasodtak a gondok, szaporodtak a megmentők is: a Dicobe nevétől hidegrázást kapnak a zöldek, ahogyan a „celladamos" Kovács Ádámétól is. Ma már egyértelmű, hogy az elképesztő MLSZ-döntés ellenére (ha a Fradi egy éve alkalmatlan volt az élvonalra, hogy indulhatott el az NB II-ben?; milliárdos adósággal ott szabad focizgatni?; ha tavaly nem kapott licencet, most mégis mitől kapott hirtelen?; eltűnt az adósság? – ugyan már, kérem…) a Ferencváros önmagát falta fel, tette tönkre. A megmentőnek tekintett Dámosy Zsolt most visszarendeződést emleget, és nyilván igaza van. Bár azzal az érveléssel, hogy „vasárnap is késő estig tárgyaltam, és ez így megy hónapok óta”, nincs megnyugtatva a klubért aggódó ember, még akkor sem, ha az elnök jóindulatát nem vitatja, és munkakedvét elismeri. Nincs, mert nem látja a rengeteg tárgyalás eredményét. Jön a régi nóta: most éppen Hongkongba kapaszkodnának, meg a Sheffield United érdeklődésébe, de nyilvánvaló, amíg az állam nem partner a terület hasznosításában, a Fradinak minimális esélye marad kikecmeregni az anyagi és morális csődből. (Az első rettenetesen kínzó, fojtogató, de utóbbi is nehezen orvosolható). Mi maradt ebből a klubból? Az Üllői út az ígérgetés földje…