Rossz futball és becsődölt taktika (2.)

pedig főszerepet játszott a másodikban, mert olyat még nem látott a világ, hogy bal oldali védő a területén betörő támadó elől a bent tébláboló csatárt hajkurászva egyszerűen elszaladjon. A JÖVŐBEN: Kétségtelen, a négyvédős rendszernél kell maradnunk, csak nem feltétlenül ezekkel a játékosokkal. Bodor Boldizsár korai lecserélésével alighanem a kapitánynál is leírta magát egy időre, őt a Plymouthban játszó, ám a válogatottban elfelejtett Halmosi Péter pótolhatná. Csizmadia Csaba helyét a cottbusi Szélesi Zoltán vagy a sokáig sérült, az osztrák bajnok Salzburgban alapember Bodnár László vehetné át.

KÖZÉPPÁLYA: A szélekre nem jutott ember

KRÉTÁN: Várhidi Péter szerint a középpályán fölényben voltunk – de legfeljebb a szünetben, mert a kétszer negyvenöt perc alatt a meccset nézve ez nem nagyon tűnt fel. A legszembetűnőbb Tőzsér Dániel gyámoltalansága, aki képtelen határozottan odalépni. Az első gólnál közelről szurkolt Bodor Boldizsárnak, hogy rúgja el Teofanisz Gekasz elől a labdát (nem rúgta el), a másodiknál pedig kissé távolabbról rimánkodott Hajnal Tamásnak, hogy érje utol Jorgosz Szeitaridiszt (nem érte utol). Röviden: az AEK Athénnel a BL-ben is megforduló játékos a válogatottban teljes csőd. A JÖVŐBEN: A Debrecennel remek idényt záró Dzsudzsák Balázsra már inkább rá lehetne bízni a bal oldalt, mellette a Krétán is szereplő Hajnal Tamás és Gera Zoltán játszhatna. Utóbbira ugyan Várhidi Péter most csatárként számított, ám támadó középpályásként, a második sorból indulva talán hasznosabb lehet. Gera Zoltán ugyanis nem szeret megküzdeni a labdáért, neki tér kell, ahol cselekkel és jó átadásokkal érvényesülhet – bár, valljuk meg, jó ideje ő sem nagyon villog…

Szükség lenne két védekező játékosra ebben a csapatrészben, és ezt a feladatot Tóth Balázs mellett Buzsáky Ákos (a Plymouth legjobbja, és mégsem kell) vagy Vass Ádám (hátránya, hogy felnőttmeccsen alig játszott, de legalább a beállításával úgy tűnne, hogy még napirenden van a fiatalítás…) is megoldhatná. Viszont ha mégsem számít a kor, miért kell elfelejteni a Herthában jól játszó Dárdai Pált vagy az eindhoveni Fehér Csabát? Ha pedig mégis számít (bizony, a jelenlegi válogatási elveket látva nem könnyű ezt eldönteni…), miért nem lehet valamelyik válogatott keretbe – nagycsapat, U21, U19 – meghívni az olasz bajnokságban már a felnőttek között is többször szerepet kapó Koman Vladimirt?

CSATÁRSOR: A két támadó nulla volt

KRÉTÁN: Iráklióban két csatára volt a válogatottnak: Gera Zoltán kihagyott egy ajándékba kapott ziccert, Priskin Tamás pedig elvégzett egy bedobást – nagyjából ennyi a kilencven perc rájuk eső krónikája. Mindent elmond a válogatott játékáról, hogy a meccsen nem tudott helyzetet kialakítani, hiszen Georgiosz Anatolakisz látványos hasra esését ne értékeljük tudatos akcióként. A JÖVŐBEN: De ha két csatár egy helyzetre sem képes, elég lenne egyetlen embert odaállítani áldozati báránynak, aki úgysem ér labdához az egész

meccsen (ezt a bravúrt Priskin Tamás szombaton nagyjából elkövette), hiszen így eggyel több játékost lehetne a középpályára tenni. A watfordi csatáron kívül Torghelle Sándor is sokszor eltűnt már a védők között, azaz e téren megvan a kellő rutinja, de szóba jöhet még a gólkirály Bajzát Péter vagy a tinik közül Németh Krisztián és Farkas Balázs.