Középpontban a jó védőmunka

Biztosak lehetünk benne: ha né hány év múlva felemlegetik majd a Vasas–Szeged elődöntőt, mindenkinek az jut az eszébe, hogy milyen kevés gól született a párharc során. A négy összecsapáson a Szeged összesen huszonegy gólig jutott, de a Vasas is csak a harmadik mérkőzésen szerzett tizenhárom találatának köszönheti mérkőzésenkénti nyolcas gólátlagát. A kiválóan védekező csapatok csatájában a vasárnapi összecsapás jelentette a mélypontot – a védőknek persze a csúcspontot –, mert a meccs harminckét perce alatt mindössze nyolc gól született.

Igaz, ez pontosan rímelt Gyöngyösi Andrásnak, a szegediek edzőjének mérkőzés előtt adott nyilatkozatára: csak akkor lehet esélyük a Vasas ellen, ha öt-hat gólon tartják a piros-kékeket. A terv sikerült, csakhogy a Szeged támadójátéka ezúttal csődöt mondott, ami egyben a Vasas védekezését is dicséri.

A harmadik mérkőzést azért (is) veszítették el a szegediek, mert a szerdán, a Komjádi uszodában produkált 16:59 perces gólcsend időtartamát a vasárnapi összecsapáson mindössze 12 másodperccel sikerült csökkenteniük. Mészáros Istvánnak a második negyed végén, illetve a negyedik játékrész hajrájában szerzett találatai között ugyanis 16:47 perc telt el. A szegediek vérszegény támadójátékának oka a Vasas varázslatos védekezése. A bekkek szorításában a hazaiak gyakran lövőhelyzetig sem jutottak el, ha pedig mégis kapura lőttek, leginkább kényszer szülte kísérletekről volt szó, néhány másodperccel a támadóidő lejárta előtt.

A harmadik mérkőzéshez hasonlóan a Vasas kapujában ezúttal is parádézott Nagy Viktor, aki tizenhárom lövésből tízet hárított, ami 76.9 százalékos védési hatékonyságot jelent. A túloldalon a fiatal, szintén válogatott Baksa László sem maradt el tőle sokkal, hiszen 18 lövésből tizenhármat védett (72 százalék).

A kiválóan működő védelmek láttán már a mérkőzés elején egyértelmű volt, hogy az nyerhet, aki kevés lehetőségével jobban él. A gólszerzésben a szegedi Mészáros István, valamint az angyalföldi Varga Dénes járt az élen, mindketten két-két találatig jutottak, ennyi ezen a mérkőzésen már elegendő volt a mezőny legeredményesebb játékosa címhez. Külön ki kell emelnünk a deréksérülése után visszatérő Varga Dénest, aki a második negyedben szállt vízbe, és attól kezdve a Vasas vezére volt. Rendkívül motiváltan, labdaéhesen pólózott.

A kis különbség miatt a hazaiak egy félidőnyi gólcsendje sem kapott akkora hangsúlyt, mint más esetekben, mert két találatnál egyszer sem volt nagyobb a Vasas előnye. Aztán a második félidőben mindhárom emberelőnyös helyzetét elhibázta a Szeged, így 2:49 másodperccel a mérkőzés vége előtt Varga Dániel gólja eldönthette a fináléba jutás kérdését. Mészáros István második találata már csak szépségtapasz volt a Szegednek, amelynek rutinos játékosai lassabban regenerálódtak a sorozatterhelés során, a piros-kékek jobban bírták erővel.