Az asztalos fricskája

„Egy asztalos szerzett gólt Olaszország ellen” – szól az egyik olasz napilap harsogó főcíme a feröeri Rogvi Jacobsen találatára utalva, és ez a mondat mindent elárul arról, miként értékelik Itáliában az északiak elleni 2–1-es győzelmet.

A világbajnok együttes számára valóságos szégyenfolt a szombati „diadal”, az ellenfél ugyanis a csoport utolsó helyén – nulla ponttal és a meccs előtt 1–23-as gólkülönbséggel – álló csapat volt. Hogy most kínos győzelem helyett mégsem gyalázatos döntetlenről vagy netán történelmi vereségről beszélünk, az elsősorban Filippo Inzaghi érdeme, aki a Milan–Liverpool Bajnokok Ligája-döntőn (2–1) szerzett duplájától láthatólag szárnyakat kapott, és a tórshavni találkozón a válogatott színeiben is rúgott két gólt.

A rettentően gyatra teljesítmény és az örömre nem sok okot adó eredmény hatására az olaszoknál természetesen ismét előkerült Francesco Totti ügye. A Roma csatára, aki az olasz bajnokságban elért 26 találatával a góllövőlista élén végzett, a 2006os világbajnokság után túlterheltsége miatt ideiglenesen lemondta a válogatottságot, és azóta – bár mostanra gyakorlatilag teljesen kifogyott az érvekből – makacsul ragaszkodik döntéséhez. Legutóbb például közeledő bokaműtétjére hivatkozott a 30 éves játékos, ám miután kiderült, mégsem kerül sor a beavatkozásra, ez a kifogás is okafogyottá vált.

Giancarlo Abete, az olasz szövetség elnöke például egyenesen büntetést helyezett kilátásba, ha a játékos továbbra is visszamondja a válogatottságot. Az elöljáró külön megemlítette Michel Platini UEFA-elnök ötletét, aki néhány napja az egyre gyakoribb probléma megoldásaként szintén valamiféle szankciót javasolt a nemzeti együttesektől távol maradó játékosokkal szemben.

Roberto Donadoni, az olasz válogatott szövetségi kapitánya pedig elkomorult arccal csak annyit mondott, amikor a Feröer elleni meccs után megkérdezték Francesco Tottiról:

„Minden jót kívánok neki!”