Szétesőben a Juventus?
Egymást ölelgető játékosok, boldogan integető vezetőedző és lelkesen éneklő szurkolók – a Juventus-tábor boldogságát látszólag nem zavarta semmi sem az Arezzo elleni, feljutást jelentő, szombati 5–1-es siker után, az egység a képek alapján teljes és megbonthatatlan volt. Ám ha egy kicsit „megkaparjuk” a mosolyalbum fotóit, kiderül, hogy az ilyenkor mármár elvárt vidámság sok esetben feszültséget, fáradtságot, sőt elégedetlenséget takar.
Nézzük például Gianluigi Buffon „ünneplését”. A Juve-szurkolók egyik legnagyobb kedvencének számító 29 éves kapus a lefújás után a játékosoknak adott egy-két pacsit, megölelgette őket, odasétált a lelátóhoz, szolidan megtapsolta a drukkereket, majd mint aki letudta a kötelezőt, besétált az öltözőbe. Néhány perccel később az újságíróknak odavetett egy jól hangzó nyilatkozatot („Ez a siker örökké a Juventus történelmének része marad, ahogyan én sem felejtem el, hiszen a feljutás többet ér még a scudettónál is”), majd fiesztázó társait hátrahagyva sietősen távozott.
Ha azt nézzük, hogy a kapus rajongói legutóbb megállították a csapat buszát, így biztatva maradásra kedvencüket, Gianluigi Buffon szombati visszafogott öröméből arra is következtethetünk, a bálvány nem akarta álnok ünnepléssel becsapni a szurkolókat. Talán tényleg lehet némi igazság abban a pletykában, amely szerint „Gigi” az év elején ígéretet kapott az egyesülettől arra vonatkozóan, hogy ha segít feljutni a csapatnak, az év végén szabadon távozhat...
Ám nemcsak a kapus viselkedése aggaszthatta a torinóiakat, hanem Pavel Nedved kijelentése is. A 34 éves cseh középpályás az eufória pillanataiban is rossz hírrel szolgált: „Noha egy évig még érvényes a szerződésem, fáradtnak érzem magam, a térdeim rendszeresen fájnak – lehet, hogy most jött el az idő a visszavonulásra.”
A játékoskeret mellett azonban a kispadon is történhet változás, főleg, miután Jean Claude Blanc klubigazgató úgy fogalmazott, Didier Deschamps pozíciója „nem olyan erős”. A sportvezető szerint viták egy jobb családban is előfordulnak, nemhogy egy labdarúgóklubban.
Felvetődik a kérdés: ha egy parádésan menetelő csapat teljesítménye okot adhat a viszálykodásra, mi történne most Torinóban, ha a Juventus netán ott ragadt volna a másodosztályban?
