Nyert meccsből vereség

A találkozó jól kezdődött a pécsiek számára: Sztipánovics Barnabás az első kapura lövésből nyomban kilőtte a jobb alsó sarkot. A Kaposvár viszont nem rémült meg a gyors góltól, játékosai ügyesen passzolgattak. Látszott, nagy a tét, a futballisták nem kímélték egymást, szikrázó összecsapásokba nem volt hiány, ettől függetlenül élvezhető negyvenöt percet játszott a két csapat. A vendégek játéka a gyors gólt követően valamivel összeszedettebbnek tűnt, a két gyors csatár rendre zavart okozott a hazaiak védelmében, különösen André Alves trükközött sokat. A Pécs a találkozó ezen periódusában megpróbálta lassítani a játékot, majd gyors ritmusváltásokkal rohamozni Milinte Árpád kapuját, de a hazaiak néha bizony túlságosan körülményesen adogattak. A félidő előtt mégis Keszei Ferenc csaphatott örömittasan a levegőbe, az általa időközben pályára küldött Lukács Tihamér ugyanis káprázatosan szép gólt lőtt.

Amilyen jól kezdte az első félidőt a Pécs, olyan hatásos volt a Kaposvár első néhány perce a fordulást követően, és hét perc sem telt el a második félidőből, amikor Prukner László együttese kiegyenlítette a pécsiek kétgólos vezetését. Vérszemet kapott a Kaposvár, hiszen lehetősége adódott az idegenbeli sikerre, a hazaiak zavarodottságukban elkezdték felívelgetni a labdát az elöl rendszerint három-négy védő gyűrűjében álldogáló Sztipánovics Barnabásnak, aki értelemszerűen nem bírt a túlerővel, ráadásul a középpályáról elég kevés támogatást kapott. A kapkodó pécsi futballnak az lett a vége, ami könnyen a véget (azaz a kiesést) is jelentheti, azaz a Kaposvár megszerezte a vezetést. A Pécs az első félidőben tehát hiába szerzett kétgólos előnyt, a Rákóczi a fordulást követően rendkívül szervezett és ötletes futballjának köszönhetően megfordította az eredményt. A Pécs sorozatban kilencedik mérkőzését sem tudta megnyerni, így csupán egy hajszál választja el Keszei Ferenc együttesét a másodosztálytól.