Van közöttük valami furcsa

Nagy kő esett le a szívéről az ötszáz méteres szám döntője után?

Igen. Nagyon örültem, hogy túl vagyok rajta.

Április közepéig együtt készült riválisával, Janics Natasával. Tisztában volt az erőviszonyokkal?

Nagyjából. Azért nem pontosan, mert azokon az edzéseken, amelyeken még közösen készültünk, nem mentünk ilyen rövid távokat.

Az olimpia előtti vereségre utalva azt nyilatkozta, hogy ezt a győzelmet nem tekinti visszavágásnak. Miért?

Mert ez teljesen más verseny, és azóta eltelt három év. Szombaton háromszáz méter megtétele után már egy hajóhosszal vezetett, vasárnap, a kétszázas fináléban viszont éppen ennyivel kapott ki. Miért?

Fáziskésésben voltam a rajtnál, Natasa éberebb volt. Szó sincs róla, hogy hagytam volna magam, most ő volt a jobb. Erre a távra születni kell, és én nem erre születtem, de ez nem mentegetőzés.

Szerzett önnek meglepetést, esetleg okozott valamivel csalódást Janics?

Nem. Végig csak saját magammal foglalkoztam, és nem azzal, hogy mit csinál Natasa. Miután elhagyta a csoportot, hazamentem hétvégére, és egy másodpercig sem gondoltam a kajakozásra. Persze elmeséltem otthon, hogy mi történt, a távozása meglepett, de nem gondoltam bele alaposabban.

Sajnálja?

Mire gondol?

Arra, hogy Natasa távozásával felbomlott a párosuk, valamint a négyesek. Igen, sajnálom. Nagyon jól tudtunk, illetve tudunk együtt kajakozni, az emlékezetes szegedi világbajnokságon hat aranyérmet nyertünk. Az embereket az évek során összekovácsolják a közös sikerek és a közös kudarcok. Kudarcból szerencsére nekünk nem jutott, sikerből viszont annál több. Eleinte tényleg nem vettem komolyan, de ez az eset is bizonyította, hogy milyen furcsa az élet, hiszen bármikor bármi megtörténhet.

Örült volna, ha úgy csapnak össze, hogy mindketten ugyanannak a csapatnak a tagjai, vagy így jobb, hogy más edzőnél készültek a futamra?

Nincs jelentősége. Szerintem mindegy.

Változott a viszonyuk az elmúlt hetekben?

Úgy érzem, hogy van közöttünk valami furcsa… Nem rossz. Nem távolságtartás. Nem feszültség. Valami más. Nem találjuk a szavakat, mint ahogy ennek az érzésnek a kifejezésére sem találok szavakat.

Zavarta az elmúlt hetek felhajtása?

Őszinte legyek? Zavart. Nagyon zavart.

Most már vége.

Nem tudom, hogy tényleg vége van-e.

Eddig mindenki a Kovács Katalin–Janics Natasa párharcról beszélt, most jön majd a Kovács Katalin–Benedek Dalma csata.

Nem szeretem kibeszélni a dolgaimat. Meccselünk a pályán, az a legtisztább. Minek erről annyit beszélni?

Hogy működik az új páros, amelyben Paksy Tímea a társa?

Erről szerintem még korai bármit mondani, mert bár évekkel ezelőtt eveztünk már együtt, de a válogató előtt csak két közös tréningünk volt. Én éveken keresztül elöl ültem a kettes hajóban, teljesen máshogy kell evezni hátul. A lényeg: sok munkát kíván még ez az egység!

És az új négyesekkel mi a helyzet?

Csapatot sem edzettünk a közelmúltban, mert állandóan variáltunk. Nem kéthetes történetek ezek.

Mi a véleménye az új válogatási szisztémáról?

Nem gondoltam még végig, egyelőre csak azt érzem, furcsa, hogy két ilyen fontos verseny, mint a válogató és a Világkupa, ilyen közel van egymáshoz időben. Egyébként nincs véleményem a válogatási elvekről.

Mekkora jelentősége lesz a Világkupának?

A nyár eleji Világkupa-versenyek a feltérképezés terepei szoktak lenni, de nekünk most fontos tétversenyeink lesznek, éppen a válogatási rendszer miatt.