Tovább menetel a Honvéd
Húsz perce zajlott már a mérkőzés, amikor az egyik idősebb paksi szurkoló megszólalt a lelátón: „Nem vagyunk rosszak.” Rögtön jött a mellette ülő úrtól a válasz: „De jók sem!” Megítélés kérdése, mi a jó és mi a rossz, azonban mi úgy láttuk, a házigazda nagyszerű első játékrészt produkált, és mert a friss Magyar Kupa-győztes Bp. Honvéd méltó partnere tudott lenni, élvezetes 45 percet láthattak a nézők. Az első nagyobb lehetőség a vendégek előtt adódott, de valamivel később Belényesi Miklós ziccere jelezte, a Paks komolyan gondolja, hogy legyőzi a tavasszal nagyszerűen teljesítő riválisát.
Elsősorban a hazaiak bal oldala futballozott veszélyesen, Hanák Viktor és Csehi Tamás rendre a fővárosi gárda védelme mögé tudott kerülni, és a középre ívelésekből nemegyszer helyzetet teremtettek. A játékrész felénél remek Hercegfalvi Zoltán, Igor Bogdanovics összjátékot követően a Honvéd jutott előnyhöz. A félidő mégsem zárult vendégelőnnyel, igaz, ezúttal jobb oldali akció végén sikerült egyenlítenie a Paksnak.
Mivel a kora délutáni mecscsen a Tatabánya győzni tudott az Újpest ellen, a Paks számára létfontosságú volt a pontszerzés, és a labdarúgók dicséretére szóljon, becsülettel tették a dolgukat. Aki pedig arra számított, hogy a Honvéd a Debrecen elleni Magyar Kupa-győzelmet követően könnyedebben veszi ezt az összecsapást, csalódott. Supka Attila már korábban is kijelentette, és most is elmondta: a Honvédnak az első nyolcban kell végeznie, és hogy célját elérje, a hátralévő fordulókban öthat pontot feltétlenül szereznie kell még. A meccs azt mutatta, a Honvéd játékosai képzettebbek, jobb játékerőt képviselnek, mint a Paks, azonban a hazai tizenegy határtalan lelkesedéssel pótolta hiányosságait, és teljesen egyenrangú ellenfele volt a vendégegyüttesnek.
A folytatásban egyértelmű mezőnyfölénybe került a Honvéd, a hazaiak hosszú perceken keresztül a saját térfelükre szorultak. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a paksi labdarúgók jóval többet hibáztak, mint az első játékrészben, és mivel a szünet előtti időszak valószínűleg sokat kivett belőlük, ezekben a percekben elsősorban a védekezéssel kellett törődniük. Negyedórai futballt követően kiszabadult a szorításból a házigazda, és ha Tamási Gábor ollózását követően Sandro Tomic nem véd bravúrral, a forduló góljának tapsolhattak volna a nézők.
Aztán Igor Bogdanovics ismét villant, újra előnyhöz juttatta csapatát, és ekkor már az volt a kérdés, lesz-e annyi erő a paksiakban, hogy még egyszer döntetlenre hozzák a mérkőzést. Lengyel Ferenc azonnal reagált az eredményre, pályára küldte a rutinos Varga Lászlót, a házigazda már két támadóval igyekezett rohamozni. Azonban a Pomper Tibor által vezérelt kispesti védelem szinte hiba nélkül tette a dolgát, így sokáig nem jutott lehetőséghez a Paks. A hajrában Varga László fejese nyomán a kapufán csattant a labda, és ez is azt mutatta, a jó csapatnak szerencséje is van. Az ugyanis egyértelmű, hogy a Honvéd a tavasszal a jó csapat kategóriájába lépett, hazai pályán és idegenben egyaránt reális esélye van valamennyi riválisával szemben a győzelemre, és mert Pakson újabb három ponttal gazdagodott, borítékolható, hogy az első nyolcban végez a bajnokság végén.
Az összecsapás hajrájában az egyik paksi drukker találóan jegyezte meg: „Ha negyven évig az NB I-ben játszunk, akkor nekünk is lesz ilyen csapatunk.” Való igaz, a Paks első bajnoki évét teljesíti a legjobbak között, és noha szombaton nem sikerült pontot szereznie, játékával rászolgált szurkolói szeretetére.
